Elrabolva

-1-

Mint mondtam már Párizsban-ban élek. Ezen belül Párizsnak azon részén ahol a gazdagabb családok élnek. Igen,elég gazdagok vagyunk de én ezzel sosem vágtam fel,mindenkivel közvetlen voltam,még akkor is ha az ő családja nem volt olyan tehetős mint az enyém. Én úgy vagyok vele,ha valaki kedves velem akkor én is kedves vagyok vele.
Ez a nap is úgy indult,mint a többi. Fölkeltem és lementem a konyhába. Nem volt otthon senki,bár számomra ez nem nagy meglepetés. A szüleim sokat dolgoznak,emiatt nem is találkozok velük sokat. Mikor reggel fölkelek senki nincs otthon. Mikor haza megyek...hát általában akkor sincs otthon senki.
Szóval csináltam magamnak reggelit amit utána meg is ettem és visszamentem a szobámba. Mivel tavasz van ezért az idő is elég jó. Fölhúztam egy fehér rövidnacit(amit mások ribisnek gondolnak) és egy virágos felsőt. Fölkaptam a táskám és leszaladtam a lépcsőn. Megkerestem a fehér gördeszkámat. Igen,elég régóta deszkázok,és szerintem jól is. Szóval fölkaptam a deszkám és kiléptem az ajtón. Lara a kapuban várt rám. Gyorsan bezártam az ajtót és már indulhattunk is. Lara mellettem sétált míg én löktem magam a deszkán. A suli tőlünk 15 percre van. Ez idő alatt Larával mindig sokat dumálunk és hülyülünk. A suli elé érve már meg is pillantottam a kis csapatunkat. Az órák elkezdődése előtt mindig a suli előtt szoktunk várakozni a megszokott helyen a megszokott emberekkel. Ilyenkor mindig dumálunk és hülyülünk. Az osztályomból többen is deszkáznak, például Den, Ricsi és Adam. Csöngetés előtt 1 perccel elindultunk befele. Ricsivel átdeszkáztam az udvaron majd mikor láttuk hogy nyitva van a bejárati ajtó ott is behajtottunk. Azt terveztük,hogy egészen a lépcsőig deszkázunk,de sajna a suli legbunkóbb tanára megint megállított minket.
-Bettina és Richárd! Hányszor kell még elmondanom,hogy az iskolában nem használjuk azt a négykerekű vackot!-mondta mérgesen.
-Úgy tervezem,hogy még elég sokszor. Mondtam vigyorogva majd újra fölpattantam a deszkámra és elszáguldottam a lépcsőig. Ricsi is beért majd összepacsiztunk.
Mikor fölértünk a terembe levágtam magam a helyemre az utolsó előtti padba. Mellettem Lara foglalta el a helyét. Mögöttünk Adam és Ricsi,előttünk pedig Den és David.
-Fú Mir ez mekkora volt-röhögött Ricsi.
-Szerintem csináljunk egy plakátot,hogy ISKOLÁN BELÜL GÖRDESZKÁZNI KÖTELEZŐ-mondta Adam. Mi csak röhögtünk. A jókedvünket az osztályfőnökünk szakította félbe.
-Örülök,ha ilyen jó a kedvük, de annak még jobban örülnék ha megtisztelnének azzal,hogy befogják!-mondta idegesen az ofő.
-Bocs-kiabálta Den.
-Deniel! Talán bocsánat!-mondta az ofő- Bettina és Richárd! Már megint panasz érkezett,hogy az iskolán belül gördeszkáztak,illetve szemtelelenek voltak Robert tanár úrral. Igaz ez?
-Dehogy is. Hogy gondolja,hogy mi ilyet csinálnánk? Mi nagyon szeretjük Robert tanár urat. És a házirendet soha nem szegnénk meg-mondta Ricsi vigyorogva. Én meg csak bólogattam.
-Rendben van, de ha még egy panasz érkezik rátok akkor irány az igazgató. Az óra további részében a tanár csak papolt és papolt. Az órák után Larának szakköre volt ezért egyedül indultam haza. DE valamiért olyan érzésem volt mintha figyelnének. Körülnéztem de senkit sem láttam az utcán. Gyorsan beszaladtam a házba és magamra zártam az ajtót. Fölszaladtam a szobámba és levágtam magam az ágyra. Balra fordítottam a fejem,ebben az irányban az ablakom volt. De nem ilyen kicsi ablakok hanem olyanok amik szinte az egész falat beterítették. Középen egy üveges ajtó van amin keresztül az erkélyre lehet kimenni. Még mindig olyan érzésem volt,hogy valaki figyel. Dehát az lehetetlen hiszen egyedül vagyok itthon és az ajtót bezártam. Reggel is,tehát míg suliban voltam se jöhetett be senki,hiszen az ablakok is csukva voltak. De nekem mégis olyan érzésem van hogy valaki figyel. Fölálltam az ágyról és odasétáltam az ablakhoz. Kinéztem rajta és egy talpig feketébe öltözött fiút pillantottam meg aki az ablakomat figyelte. Szerintem észrevett mert gyorsan lépett egyet hátrafele és elővette a telefonját. 2 percre rá megjelent egy fekete kocsi a ház előtt. A kocsiba beült a fiú és el is hajtottak. Mire véljem ezt? Szóval nem képzelődtem! Valaki tényleg figyel engem. De vajon miért? És mit akar? Kezdek félni egyedül itthon. Abban reménykedem,hogy nem jön vissza ez a fiú. Hiszen ha bántani akart volna akkor már rég megtette volna. Vagy lehet,hogy csak húzza az időt,hogy féljek? Jobban mondva húzzák,hiszen ha jöttek érte akkor biztos vannak társai is. Gyorsan lementem a nappaliba és vártam anyát. Szerencsére ma már 4.re otthon volt. Nem meséltem el neki,hogy ma figyeltek. Nem akarom,hogy aggódjon. Inkább felmentem fürödni majd már el is aludtam.

Véleményeteket szeretném kérni hogy folytassam-e!😊