Close, but not close enough /Befejezett/

13. Düh roham

Zora Winfield

Néma csendben, feszülten várom mikor fog robbanni az a bizonyos bomba. Nem húzódom el Luketól, épp ellenkezőleg még jobban egymásnak feszülünk. Mind idegesek vagyunk, hisz tudtak róla, nem mellesleg ezt mindent más megvilágításba tesz. Ez megváloztathatná az egész életemet, amit eddig felépítettem, minden romokban heverne. Szeretem ezt az életemet még akkor is, ha túlságosan kusza most minden. A srácok imádnak engem és én is őket, még nagyobb öröm ha a rajongók is elfogadnak, velem pedig ezt teszik. Az újságírók néha többet látnak bele egy helyzetbe, olyankor soha nem jön jól a fiúk ismertsége, de kibírjuk. Legnagyobb ellenségem az idő, ami lebuktathat mindent. Itt pedig nem csak Harryre és a családi hátteremre gondolok, rám és a szeretet fiúra. Ha csak magamnak is, de be kell ismerjem nem szeretem már Colet, nem érzek iránta úgy. Tudom, hogy Zaynnek igaza van és egyszer még megköszönöm neki, mert az volt az utolsó löket, ami megbizonyította nekem azt ki is igazán fontos számomra. Cole heves természet mostanság és talán többek között azért, mert a legtöbbször vissza utasítottam minden téren. Megcsaltam ez tény, de nem szeretem így nincs akkora bűntudatom sem, mint kellene, hogy legyen. Persze van, mert még is csak a bátyám és most kívülről látva magamat megverném amiért össze jöttem vele. Ez olyan, mintha a vér szerinti testvéremmel csókolóznék, amitől már is hányingerem támad. Egy szóval undorító és magamtól is kezdek undorodni. Néha nincs elég önbizalmam és olyankor baromi nehéz a helyes útra terelni engem. Sokszor vesztem el a fejem, de a fiúk még így is szeretnek. Ez olyan, mintha egy ringben lennék, a skacok belökik nekem Lukeot és úgy püfölöm, ahogy csak szeretném. Kiabálok vele, de ő is velem majd valahogy sikerül megnyugtatnia. A legtöbb alkalmat végig nézik, de amikor már tárgyakkal dobálózunk - ami nagyon sokszor fordul elő - inkább elsunnyognak, de ezt meg is tudom érteni. Nem szeretném őket bántani csak mert kiakadtam valamin. Őszintén több időt töltök velük, mint Cole- al és talán ez is nagyon zavarja. A legtöbbször nagyon sok hamis dolgot vág a fejemhez és azon sem tudnék meglepődni, hogyha egyszer megütne vagy már egy hosszú ideje csalna. Zaynek talán igaza van abban, hogy engem csak kihasznál, de ő most nincs itt. Ez a helyzet nem arra van, hogy rá gondoljak, hanem arra ami épp történik.

- Hol van a kép, Zayn? - kérdezi Harry már másodjára, miközben a sajátját kémleli. Találkozom az anyámmal, először egy kanál vízben fojtom meg, majd kioktatom a felelőtlen viselkedésről. Tehetetlenül állunk és ő nem veszi észre, hogy több rejtőzik ezek a némaságok, hallgatások mögött. Megkönnyebbülök, de azt is tudom valamit hazudni kell, ha pedig kiderül az igazság, akkor soha nem bocsájtja meg a sok hazugságot.

- Vissza adta nekem - nyelek egy nagyot. - Az én tulajdonom - suttogom.

- Tudom - bólint. - Látnom kell még egyszer - nyújtja a bal tenyerét, mire én a fejemet rázom.

- Nem lehet, nem olyan érdekes az! - válaszolom, próbálok higgadt beszélgetést folytatni.

- Szükségem van rá a dátum miatt.

- Most azt hiszed én vagyok a te kereset húgod?! - mutatok magamra hitetlenkedve.

- Nem tudom - nyögi ki.

- Ki nem állhatjuk egymást - közlöm vele a tényt. - Arról nem is beszélve, hogy az édesanyáink lehettek ugyan akkor vizsgálaton - köhintek. - A kórház amúgy sincs feltüntetve - rántom meg a vállamat. Színművészetibe kellett volna járnom, ezért a remek előadásomért díjat is kaphatnék.

- Mikor születtél? - méreget.

- Február 3 - suttogom, hogy azért közel legyen az igazsághoz is. - Komolyan számon akarsz kérni? - kelek ki magamból, mire csak meghallom Luke lemondó sóhaját szemem sarkából pedig látom ahogy egyet hátra lép és már is hiány érzetem van, miközben fejét csóválja. Tudja mi fog következni és azt is, hogy fel kell magát készítenie rá. - Megértem, hogy fáj a húgod hiánya, de ne gyanúsíts meg mindenkit ilyennel. Ez az egyetlen emlékem, ami fontos nekem és erőt ad, te pedig el akarod tőlem venni?! - kezdek ordítani, mire a lépcsőn hallom a lábdobogásokat, majd a többiek is a konyhában teremnek.