Egy fiatal lány egysznehéz döntései

I.fejezet

Egy éve,hogy az új sulimban vagyok. Egy éve, hogy féltem, hogy mi lesz, hogy ki-e fognak közösíteni.. Bár nyáron szerencsésen megismertem egy pár új osztálytársat.. De térjünk is a lényegre.. Ugye most van egy éve... Most eléggé fontos a tanulás,mindent megteszek, hogy elég jó legyek de vannak egy páran akik ebben akadályozni próbálnak.
Sokan kérdezik, hogy mi akarok lenni? Mi az álom munkám? Ellentétben sok 13 évessel, én 1 és fél éve tudom, hogy mi szeretnék lenni. Egy pár ember nem tudja megérteni,hogy miért pont az, és miért lesz nekem abból jó. Na tárjuk is fel a titkot. Pszichológus. Pszichológus az én álom munkám. És, hogy miért?! Sokan jönnek azzal,hogy nem kéne sok „idiótával" foglalkoznom. Ilyenkor az embereket ki is szoktam javítani, mert tudniuk kéne,hogy ők nem „idióták". Nekik van saját történetük, és ezt végre valakinek elakarják mondani és az a valaki én akarok lenni. Én akarok az az ember lenni aki segít túlélni a nehéz időszakot, én akarok az az ember lenni aki tanácsokat ad és a lelki problémái helyre jönnek. Én akarok lenni az a „jótevő". És ez végett sokan kiröhögnek,hogy nekem ez az álom munkám. Nekem még nem kellett pszichológushoz mennem,de nagyon szívesen elmennék és tanácsokat kérnék tőle,hogy hol kéne tovább tanulnom?.. De amennyi időm van annak örülök ha tanulni tudok. Na de csapjunk is bele a lecsóba.
Egy gyönyörű hétfői napon (tegyük hozzá nem sokszor mondom,hogy gyönyörű egy hétfői nap) leszálltam a buszról és szépen nyugodtan elkezdtem sétálni közben nagyban hallgatom a BVB-től a Knives and Penset mikor hallom,hogy egy lány az utcán veszekedik az anyjával. Legszívesebben oda mentem volna és elbeszélgettem volna velük,hogy miért veszekednek... Miért nem lehet ezt nyugodtan megbeszélni... Ez a gyereknek nagy lelki baj lehet, hisz nem minden nap veszik össze egy átlagos ember a szüleivel,de ha össze veszik,akkor érzi,hogy ez fáj neki. Lehet, hogy belülről úgy gondolja, hogy rühelli, de mindenki tisztában van azzal, hogy a saját szüleit senki se tudja utálni, bármi van. Nem tudtam mást csinálni, tovább mentem, közben azon járt az eszem, mi lesz egy év múlva.. Hisz egy év... Mivel én gimibe nem megyek ezért irány középsuli... Eléggé félek tőle... Nem tudom, mennyire fognak szeretni engem, hisz valljuk be, csodálatos ember az, aki engem elvisel... Elég sokat beszélek... És ha felhúznak akkor ütök. Be értem a suliba, még vártam 9 percet mert nálunk 7:30-kor lehet csak felmenni az osztályterembe. Reggeli „Szia Darkness" és néha a rokoni váll ütés sem maradhat el. A „Szia Darkness"-t drágalátos unokatesóm mondja nekem mindig, és tegyük hozzá, nekem tetszik is. A rokoni váll ütés az meg egyszerűen megütjük egymás vállát. Ezt minden nap eljátszuk úgy háromszor.
Hétfői nappal nem is nagyon foglalkoznék, ha nem lenne kettő délutáni tesink. Legtöbbször kint vagyunk focizunk vagy esetleg kosarazunk. Ezt még szeretem is, de mikor bejön a tél, a hideg, mindig bent vagyunk és én ennek nem nagyon örülök,főleg akkor nem,mikor lány tornázunk. Rólam tudni kell, hogy egy tipikus béna vagyok ha lánytornában kell meg mutatnom a tehetségemet.
Az első órát szerencsésen túléltem de jött a kémia. Kémia az a tantárgy, amit egyszerűen ki nem állhatom, és nem csak azért mert nem értem,hanem a tanár végett is. Csapkod, kihív felelni, 2 mondat után egyből leültet. (Tapasztalhattuk nem rég történt biológia órán.) Egyszerűen utáljuk azt a tanárt. Becsengettek kémia órára. Egyből azt hallottuk, hogy „Maradjatok már csendben, hát nem figyel." Ezt hallgathattuk kb. fél órán át és a további időben pedig tanultunk, valamennyit... Házit kémiából szerencsére egy évben csak kétszer kapunk. Semmi másból nincs ilyen, csak kémiából. Biológiát jelenleg az a tanár tartja ki, a kémiát is, mivel az osztály főnököm tanítja igazából, de szerencsétlenül történt egy kisebb-nagyobb balesete és ez végett most nem jöhet be a suliba tanítani.
Ezt a 8 órát is túléltem, mint minden hétfőn. Szépen gyorsan elindultam a buszra, és nem csak azért siettem, mert nagy esélye van, hogy lekésem, hanem azért is mert ott van WLAN. Általában egyedül megyek, de egy párszor van társaságom. Most az első variáció szerint mentem. Kettő percet vártam csak a buszra. Az a két perc alatt, instáztam, facebookoztam illetve válaszolgattam embereknek akik írtak messengeren. Jobb esetben mindig van a buszon helyem, de most nem volt.. Végig állni 25 percet nekem durva. Bár sport tagozatos suliba járok, de akkor is.. Nem szeretek álldogálni főleg buszon... Csendben állok mikor meghallom Melanie Martineztől a Dollhouset. Imádom azt a dalt. Legszívesebben elkezdtem volna énekelni, de nem akartam lejáratni magam,megint... Egyszer csak érzem,hogy valami rezeg a zsebemben. Belenyúlok és a telefonom az. Mivel sok chat csoportban benne tetszek lenni, elég sok értesítés szokott jönni. Egyetlen egy dolog van amit utálok a chat csopikban... Amikor vissza kell olvasni dolgokat.. Szívesen vissza olvasom nem arról van szó, hanem általában mindig olyan téma van, amiről órákon át tudnék írni. Teen wolf, Éhezők viadala, LOL-könyvek, Black Veil Brides illetve, hogy ki milyen suliba szeretne menni. A benne lévő embereket imádom. Mindig meghallgatnak, bármi van. Ezt is nagyon szeretem bennük. Meg alapból sok olyan dolog van amit mind nagyon szeretünk.
Végre leszálltam a buszról és elkezdtem sétálni haza. A buszmegálló és a házunk elég távol vannak egymástól. Úgy fél óra múlva hazaértem.Amint beértem a házba ledobtam a táskám, s már hallottam is anyát.
- Mi volt ma a suliban? - sose értettem, miért kérdezi ezt, mit vár, mit mondjak. Egyenlőre nagyon nem értem a szülőket.
-Ahhj semmi különös-vágtam rá és elindultam a szobámba. Elfeküdtem az ágyon és elkezdtem zenét hallgatni. Apum nagyon nem örül neki, hogy Black Veil Bridest (BVB) hallgatok. Fél, hogy át veszem majd azt a stílust. Sokszor megkért már, hogy hagyjam el őket, ilyenkor mindig vissza mondom neki „Te meg hallgatok a Silver Souldot. Én meg azt utálom, de nem kérem tőled, hogy ne hallgasd. Szóval fogadd el ". Én szeretem a rockot és a metált. Nem tudom miért baj ez. Sok zenei stílus van, bevallom. Nekem ez a kettő az ami úgy kedvencem lett. Miközben hallgatom a BVB-től a Fallen Angelst hallom, hogy anyu hív, hogy menjek ki a konyhába és egyek valamit. Én sokszor nem vagyok éhes. Most se voltam. Anyu már néha mérges mert nem eszek, de hát nem tehetek róla...
Két órán át törit tanultam de semmi az égvilágon nem maradt meg bennem. Reggel ilyenkor mindig felkelek előbb, hogy még tanulok meg minden... Ebből csak a felkelést tudom megvalósítani. Reggel nekem tanulni az sok, bár sokszor éjjel tanulok, de általában frissen feltudok kelni de mikor elindulok a buszmegállóba egyből érzem, hogy álmos vagyok.

Ez lenne az első rész. Nem a legjobb, de azért remélem valakinek tetszik. Köszönöm,hogy elolvastátok.(?)