Naruto&Hinata

1. Hazatérés

-Sakura-chan. -Hallatszott egy hang mögülem. Megfordultam és megláttam őt. 

-Áh. Konohamaru!!! -Mosolyodtam el.

-Tudsz valamit Narutoról? -Mit is mondhatnék? Tán azt, hogy soha nem tér vissza. De ki tudja. Lehet holnap, vagy még ma megjön.

-Már régen itt kéne lennie. Nem tudom pontosan merre lehet, de próbáljunk a jóra gondolni. Arra, hogy bármikor betoppanhat. Na de most nem Naruto a lényeg. Meséljetek. Milyen volt a küldetés? - Tértem át egy másik témára. Ha valamit hallok ami Narutóhoz köt. Az bármilyen szinten, de fáj.

-Áh, hogy az! Jó volt. De elegem van a gyenge küldetésekből. 

-Naruto mása vagy, Konohamaru. 

-Miért? Naruto is ilyen volt?

-Nem is tudod mennyire szeretett volna nehezebb küldetést.

-Jut eszembe. Hova tartottál, Sakura-chan?

-Huh? Juj tényleg. A kapuhoz tartok. Híreket kaptam Cunadétol, és ezt kézbesítem.

-Akkor mire várunk, ha nem kézbesíted Cunade haragudni fog rád.

 -Igaz, igaz. -Elindultunk a kapuhoz, és hallgattam amit meséltek.

Naruto prov;

-Végre itthon.- Léptem be a kapun. Nem sokkal messzebb felmásztam a legmagasabb oszlopra, és elordítottam magamat. -Avarrejtek. Vigyázz, visszatért. Uzumaki Naruto. 

Hinata prov;.

-Naruto tért vissza, igaz?

-Konohamaru. Nem téveszteném el. -Hallottam Sakurátol. Azonnal utánuk mentem.

-Sakura-chan. 

-Hinata? Olyan rég nem láttalak.

-Én se téged. De most beszéljünk Narutoról. Tényleg ő tért vissza, ahogy hallottam?

-Igen.

-Naruto. Tényleg te vagy az?-Kérdezte Sakura felnézve az oszlopra.

-Huh? Sakura,... Hinata?

-Mikor érkeztél?

-Az előbb. Jó látni. Hinata. Rég nem láttalak már. Nőiesedtél is. -Fogta meg kezem, és mosolyodott el. Elpirultam. Tán, nagyon is, mert olyan nagyon égett az arcom.

-Huh? Hinata, jól érzed magad? Hinata?

-J-jól vagyok. 

Naruto prov;.

-Naruto. Én változtam? - Tette fel a kérdést Sakura.

-Ne aggódj. Nem változtál semmit. Na de. Most mennünk kell, Hinata. Sok pótolni valónk van.

-Ezt hogy érted?

-Szeretlek Hinata. Ezt már rég el szerettem volna mondani, csak nem tudtam hogy hogyan. 

-Naruto-kun. Izé...én...izé.

-Hinata. Tudom hogy te is. Már kis korunk óta tudom. Sakurárol azért is mondtam le, mert tudtam hogy ő Sasukét szereti.

-Nem. Szeretném megzavarni ezt a pillanatot, de mielőtt előttem tennétek azt meg, inkább menjetek szobára. -Mondta Sakura.

-Féltékeny vagy?

-Én? Dehogy is.

-Akkor menjünk, Hinata. -Elvittem egy házhoz, amit már vagy 100 éve fizetek. 

-Ez, a mi házunk. Pakoljuk át a cuccaidat ide. Rendben?

-Rendben. De. Naruto, én nem is tudom hol fogok aludni.

-Mellettem. Felnőttünk, nem mondhatják azt, hogy nem.

Este lett mire bepakoltunk mindent a házba. Kifáradtunk. 

-Hinata. Menj, és fürödj le, én addig megigazítom az ágyat. -Igazából, csak a kyuubit éreztem. Mintha valami lenne vele.

-Naruto. Tedd meg. Tedd meg. -Hajtogatta egyfolytában. Nem tudom hogy mire gondolhat. De feleszméltem. Amint Hinata kijött a fürdőszobából, azonnal odatérdelt hozzám.

-Naruto, minden rendben van?

-Igen, Csak fáradt vagyok. Ennyi.