-Sakura-chan. -Hallatszott egy hang mögülem. Megfordultam és megláttam őt.
-Áh. Konohamaru!!! -Mosolyodtam el.
-Tudsz valamit Narutoról? -Mit is mondhatnék? Tán azt, hogy soha nem tér vissza. De ki tudja. Lehet holnap, vagy még ma megjön.
-Már régen itt kéne lennie. Nem tudom pontosan merre lehet, de próbáljunk a jóra gondolni. Arra, hogy bármikor betoppanhat. Na de most nem Naruto a lényeg. Meséljetek. Milyen volt a küldetés? - Tértem át egy másik témára. Ha valamit hallok ami Narutóhoz köt. Az bármilyen szinten, de fáj.
-Áh, hogy az! Jó volt. De elegem van a gyenge küldetésekből.
-Naruto mása vagy, Konohamaru.
-Miért? Naruto is ilyen volt?
-Nem is tudod mennyire szeretett volna nehezebb küldetést.
-Jut eszembe. Hova tartottál, Sakura-chan?
-Huh? Juj tényleg. A kapuhoz tartok. Híreket kaptam Cunadétol, és ezt kézbesítem.
-Akkor mire várunk, ha nem kézbesíted Cunade haragudni fog rád.
-Igaz, igaz. -Elindultunk a kapuhoz, és hallgattam amit meséltek.
Naruto prov;
-Végre itthon.- Léptem be a kapun. Nem sokkal messzebb felmásztam a legmagasabb oszlopra, és elordítottam magamat. -Avarrejtek. Vigyázz, visszatért. Uzumaki Naruto.
Hinata prov;.
-Naruto tért vissza, igaz?
-Konohamaru. Nem téveszteném el. -Hallottam Sakurátol. Azonnal utánuk mentem.
-Sakura-chan.
-Hinata? Olyan rég nem láttalak.
-Én se téged. De most beszéljünk Narutoról. Tényleg ő tért vissza, ahogy hallottam?
-Igen.
-Naruto. Tényleg te vagy az?-Kérdezte Sakura felnézve az oszlopra.
-Huh? Sakura,... Hinata?
-Mikor érkeztél?
-Az előbb. Jó látni. Hinata. Rég nem láttalak már. Nőiesedtél is. -Fogta meg kezem, és mosolyodott el. Elpirultam. Tán, nagyon is, mert olyan nagyon égett az arcom.
-Huh? Hinata, jól érzed magad? Hinata?
-J-jól vagyok.
Naruto prov;.
-Naruto. Én változtam? - Tette fel a kérdést Sakura.
-Ne aggódj. Nem változtál semmit. Na de. Most mennünk kell, Hinata. Sok pótolni valónk van.
-Ezt hogy érted?
-Szeretlek Hinata. Ezt már rég el szerettem volna mondani, csak nem tudtam hogy hogyan.
-Naruto-kun. Izé...én...izé.
-Hinata. Tudom hogy te is. Már kis korunk óta tudom. Sakurárol azért is mondtam le, mert tudtam hogy ő Sasukét szereti.
-Nem. Szeretném megzavarni ezt a pillanatot, de mielőtt előttem tennétek azt meg, inkább menjetek szobára. -Mondta Sakura.
-Féltékeny vagy?
-Én? Dehogy is.
-Akkor menjünk, Hinata. -Elvittem egy házhoz, amit már vagy 100 éve fizetek.
-Ez, a mi házunk. Pakoljuk át a cuccaidat ide. Rendben?
-Rendben. De. Naruto, én nem is tudom hol fogok aludni.
-Mellettem. Felnőttünk, nem mondhatják azt, hogy nem.
Este lett mire bepakoltunk mindent a házba. Kifáradtunk.
-Hinata. Menj, és fürödj le, én addig megigazítom az ágyat. -Igazából, csak a kyuubit éreztem. Mintha valami lenne vele.
-Naruto. Tedd meg. Tedd meg. -Hajtogatta egyfolytában. Nem tudom hogy mire gondolhat. De feleszméltem. Amint Hinata kijött a fürdőszobából, azonnal odatérdelt hozzám.
-Naruto, minden rendben van?
-Igen, Csak fáradt vagyok. Ennyi.
YOU ARE READING
Naruto&Hinata
Short Story1 részessel indítok, remélem tetszeni fog, bár eléggé összecsapott ahogyan én látom, és ezt nagyon sajnálom.