"Hallottad-e a halál hívogató szavait, láttad-e már az elmúló fényt, érezted-e már a vágyat a testedben, mely átjárja minden porcikád és szegleted? Tudod-e mi a tűnő boldogság?.."~Lumier
Sziasztok emberek akik idetévedtek! Úgy döntöttem elkezdek egy történetet alkotni, viszont előtte szeretnék is róla egy kis bemutatót tartani. Elsősorban nem terveztem sablonra írni, habár a szerelem témához nyúltam, amiből már annyi van, hogy könnyen elkövethetem mégis ezt a hibát. A sztori egy érzelmekkel átszőtt kalandos történet. A főszereplő lány szemszögéből meséli el. A fele része az érzelmeké, a másik egy komoly kitalált valóságé, ami elé karakterünk áll, dús eseményekkel. Kezdjünk is bele az epilógus valódi lényegébe.
Mikor valaki meghal, meghal, legalábbis az emberek ilyen egyszerűen, ámbár fájdalmasan fogják fel. Mind azok az emberek akik úgy haltak meg, hogy a fejük a testükön van épségben, egy másik köztes világba kerülnek. Nincs életjel, sem semmi, így nem is lehet sejteni, hogy valójában egy ember akármikor feltámasztható, csak még arra is megkéne találni módszert. Felesleges is ezen gondolkozni, mivel nemhogy feléleszteni nem tudnak, arról sem tud senki semmit, hogy lehetséges. Térjünk vissza a lényegre, az emberek egy olyan világba kerülnek ahol ép mindenük, és fiatal önmagukként járhatják eme földet. Tulajdonképpen álmodnak, és élik az ottani érdekes életüket, úgy, hogy sem embertársuk, sem más nincs velük, csak egyedül bevillanó eseményekkel. Lumier 14 volt, amikor egy balesetben életét vesztette, de visszatért. Látta a halált, bár az emlékek homályosak, viszont lassanként élesednek. Amég a lány a gondolatot dolgozza fel, addig komoly ténnyel kell szembesülnie. A halálban megérintették a lelkek, s egyből magukévá akarták. A lelkek nem rosszak, de saját magukat önzően előre helyezik, és ami kell, az kell. Akárki életét tudhatják, akiét csak szeretnék. Tudatában vannak azzal, hogy Lumier szívét megtölti egy érzés, a szerelem. Elsőnek érez ilyet, és alig élvezhette még ki. Miután egyik este ijedten fedezi fel, hogy a kezébe van vésve egy szöveg, ami így szól -Fél évet kapsz még, hogy kiélhesd vágyaid.- komoly gondolkozásba kezd. Miután tudja milyen a halál nem retteg annyira, de nem akarja még itthagyni a világot. Pár napon belül további hasonló feliratok után felkellett fognia, hogy fél éve van még hátra, és utána a halál visszahívja, arra a misztikus területre, ahol már a helye lenne.
"Van a szerelem... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább.Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére. Kiűzni nem lehet, és örök nyomokat hagyhat a lelkedben..." ~Szövődnek a fiatal lány fejében az érzelmek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
