" Ki itt most belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

80 4 0
                                    

                                                             Chase

A hét sehogy sem akart eltelni. És ami rosszabb. Rydel mindenhol ott volt. De tényleg. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen sok órára járunk együtt. Minden nap volt vele legalább egy, de kedden azt hiszem kettő órám is. Eddig hogy nem tűnt fel? Most is itt van velem egy helységben. Az már más kérdés, hogy a tesiterem másik felén van a barátnőjével, én meg a fiúkkal "focizom" (vagyis mindenki Owent próbálja eltalálni a kapuban).

- Haver, ne bámuld már ennyire! - vágott hátba Henry.

- Mi? Kit? Nem bámulok senkit! - tagadtam azonnal.

- Aha, persze, te nem. Csak mióta belépett ide, abban a feszülős cicagatyában, azóta meresztgeted a szemed! - vonogatta a szemöldökét.

- Honnan tudod, hogy feszülős cicanadrág van rajta?! - háborodtam fel.

- Haver, nem csak szerinted jó csaj. De ha ilyen tempóban haladsz, akkor jövő karácsonyig sem döntöd meg. - röhögött fel, aztán odadöcögött szegény Owenhez, akit Matt pöcsön rúgott.

- Ember ez még nekem is fájt. - dicsértem meg Mattet a magam módján, mire ő vihogva bólogatott.

Owent kikísérték a tesiteremből, hogy menjen és jegelje le a golyóit, mi pedig folytattuk a játékot. Ezúttal Connor került a kapuba.

- Hogy haladsz MMDVDHMMSSRH- kal?

- Hogy mi van?- torpantam meg.

- Jaj ne mondd, hogy nem érted. - rázta a fejét.

- Hát nem igazán.

- Ms. Ma Dögös Vagyok, De Holnap Már Megint Szende Szűz Ruhákat Hordok- kal. - magyarázta meg. - MMDVDHMMSSRH. Logikus.

- Aha. - hagytam rá, de magamban megjegyeztem, hogy nem szabadna ennyit Chloeval hagynom. Az a csaj teljesen meghülyíti.

- Szóval? - nézett rám türelmetlenül Matt.

- Nincs semmi. Ma korrepetálni fog.

- Mikor?

- Este hatkor kezdjük. A suli könyvtárban.

- A suliban van könyvtár? - szaladt fel a barátom szemöldöke, de a választ már nem várta meg, mivel fejbe találta a focilabda. Matt feje előrecsuklott.

- Melyik fasszopó volt ez? - fordult meg dühösen. Ahogy láttam nem volt komolyabb baja.

- Mr. Davis! Az igazgatóiba! Most! - üvöltötte a tesitanár, mire belőlem kitört a röhögés.
- Ilyen viccesnek tartja, Mr. Jackson? Menjen ön is, úgyis mindig együtt vannak! Gyerünk, gyerünk! - tapsolt felénk, mire mindketten rázkódó vállal megindultunk... a büfé felé.

- Mit adhatok kedveseim? - nézett ránk kedvesen a büfés néni.

- Kezét csókolom! - hajolt be Matt a kis ablakon a néni legnagyobb döbbenetére. - Van még olyan dobozos vattacukor?

- Öm, igen persze. Milyen ízűt szeretnél?

- Hm... - tűnődött el a barátom. - Milyen van?

- Epres, kólás, és vaníliás.

- Áfonyás nincs? - cseverészett Matt. A fejemet fogva hallgattam a beszélgetésüket, és azon tűnődtem, hogy mégis hogy a jó büdös francba lettünk mi barátok. Végül Matt vett mindhárom vattacukorból, én meg vettem egy kólát, és mint aki jól végezte dolgát, indultunk vissza az öltözők felé.

Ki vagy te?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora