Colorful Haired Prisoner (MUKE) (SZÜNETEL)

18.

Luke Hemmings

Most, hogy Michael korházba lesz egy jó darabig, nem lesz annyi munkám szóval nem olyan sokat kell bemennem. Viszont holnap meg Michael szülinapja. Hát nagyon jó szülinapja van. Nem elég, hogy börtön rab, most még korházba is van, kómásan! Persze anya felhívott és csak nyugtáztam, hogy semmi bajom. Pedig borzalmasan aggódok Michael-ért. Ha felkel akkor olyan pusziszkodást kap tőlem mint ha valami nagyi lennék. Kezd fontos lenni nekem és nem akarom, hogy bármi baja essen. Ezt így már magamnak bevallottam. Most viszont csak a szomszé macskával tudok duncsizni mert James dolgozik még, Niall a csajánál van és Jordan meg...ő is csajozós estét tart. Szóval bulizok ezzel az öreg macskával.

Igazából elgondolkoztam. Mikor kezdett nekem egyáltalán fontos lenni Michael? Mikor és Miért? Nem vagyok se meleg ,se bi, mert sose bámultam meg fiúkat. De most valahogy, Michael elkezdett vonzani magához és egyre kíváncsibb vagyok ,hogy milyen lehet sráccal a...szex. Michael-lel ez a kis affér is olyan örömöket okozott nekem amit egy lány se tudott elérni nálam. Na meg volt valami...valami birtoklás féle is az érintéseibe és csókjába. Mintha csak magának akarna enegem. Bár lehet ,hogy ezt csak én képzeltem oda. Nem tudom. Ki hitte volna egy hete ,hogy...fontossá kezd válni nekem. Most ,hogy így bele gondolok...nem egyszer vesztem el szeme zőldjébe. Olyan gyönyörű zőld szeme van mintha csak egy zőldellő réten futkosnék egy szép tavaszi napon. Haja eléggé lenőtt már de...tetszik, hogy ő is szőke. Festett hajjal vajon ,hogy nézhet ki? Vagyis teljesen festett hajjal.
Ajkai oly' vörösek és csábítóak. Nem a legizmosabb de az kit érdekel. Van egy icurkapicurka pocakja de attol csak aranyosabb lesz. És olyan bújós. Szereti ha hozzá bújok vagy ha ő hozzám.
De sajnos a csodálatos gondolataimból a telóm rezgése szakít ki. SMS-t kaptam. Feloldom a készüléket és James írt.

"Jol megmondtad a magadet Logennek. Jol tetted. Legalabb engem se fog baszogatni. Amugy azert irok mert jott egy e-mail. Neked cimeztek. Az all benne ,hogy menj be a korhazba Cliffordhoz."

"Ilyenkor?"

Meglepődtem mert hát este nyolc van. Ilyenkor már csak ügyelet van.

"Igen."

"Te meg meg mindig orkodsz?"

"Igen. Sajnos. Logen fel van fuggesztve mert a fonok fulebe jutott hogy szandekosan hagyta hogy agyon verjek Cliffordot. Es Irwin at lett helyezve ram... szoval ket foglyom van. 😖 fantasztikus. Mind ketto idegtepo es rangatjak az idegeim"

"De Calum azert mast is rangat 😉"

"Na jo inkabb takarodj a korhazba Robert! 😞😒😧"

"Igazam van teso 😇"

Na de ez volt az utcsó. Zsebre vágtam a telefonom és a bokacsizmám felvéve mentem is korházba.

...

A doktór hevesen kezdett Mikey kórterme felé vezetni. Nem értettem ezt de hát inkább csak engedelmeskedtem.

-Nos...ez már valami Pszihés gond lehet szóval kérem szépen. Maradjon itt vele amig nem kerítünk egy pszihologust.-reménykedve néz rám a faszi. Eléggé meglepődtem.

-Meddig?

-Holnapig itt tudna maradni?

-Nem. Dolgoznom kell.-vakartam tarkóm kínosan.-Börtön őr vagyok. Tudja.

-Igen de kérem. Nem tudna a főnökével beszélni?

-Megpróbálhatom...

-Köszönöm.-lászott az orvoson ,hogy megkönnyebült. Na de kinyitotta nekem az ajtót.

Beléptem és már magamra is hagyott a fószer. Meg is ilyedtem a látványon. És az ,hogy csak a hold halovány fénye világította meg, csak fokozta a hatást. Álmában sírt és...az én nevemet motyogta. Lessokolt mert...igaz ,hogy egy légynek se tudna ártani de azért látszik, Mikeyn, hogy erős ember. Sose hittem ,hogy valaha sírni látom, ráadásul ilyen leamortozált állapotba, úgy, hogy kómában van. Álmodik akkor? Gyorsan oda sétáltam majd megfogtam kezét.

-Semmi baj. Itt vagyok.-mondogattam neki. Nem tudom ,hogy hall -e vagy érez -e de azért egy próbát megér. Megilyedtem ,elhihetitek. -Mikey...Ne sírj. Itt vagyok. Nem tudom, hogy hallasz vagy sem de ne aggodj. Itt maradok veled. Ha kell virrasztok ,csak ne sírj.

-Luke...-motyogja. De mintha kicsit alább hagyott volna a sírása. Egy puszit nyomtam a szabad ujjhegyeire. Aztán a befáslizott kézfejére.-Luke...

-Bárcsak tudnál valami jelet adni.-motyogom. Kihúzom az ágya alol a széket és lehupanok rá. Nem engedem el kezét. Az EKG lassan csipogott.

-Luke...-nagyon hallkan mondta. Szinte alig hallottam. De legalább már nem sír.

-Semmi baj ,baby. Itt maradok veled.-pusziltam meg ismét kézfejét.

Aztán...mintha azt éreztem, hogy megmozdulnak ujjai. De szerintem csak képzelődtem. Igen. Képzelődtem. Keljen már fel! Látni akarom zöld íriszeit.
Hallani akarom nevetését és érezni lassú ,szenvedélyes csókát

És...

Baszki...

Nem hiszem el magam...

Én...

Tényleg....

Egy fiúba....

Michaelbe....

Beleszerettem...

...

Lucas baba vegre belatta az erzeseit❤
Ma mar ez am a masodik resz xd
Bocsanat a helyesirasi hibak miatt. Most nem neztem at. ;(