-Legalább most viselkedj! Ha végeztél érted jövök!-nézett rám anyám, majd egy lesajnáló pillantás után otthagyott az egyik iroda ajtaja előtt.
Mi lenne,ha elmennél? Nem kell bemenned! Neked már mindegy!
Megráztam a fejemet.
Tudom, hogy ugyanolyan lesz, mint a többi pszichológus, de...akkor sem akarok belépni abba a helyiségbe. Nem akarom megint végighallgatni a szakszövegeket.
De...ha nem változok meg, anyáék beadnak egy pszichiátriára.
Gyerünk Faith, egy próbát megér.Végülis bemehetsz, de rajtad már nem segít semmi.
-Oh, kuss már!-morogtam.
Lassan az ajtó felé nyúltam.
A kezemet ökölbe szorítottam és hármat kopogtam a fehér ajtón. Lépéseket hallottam.
Belülről lenyomták a kilincset, majd az ajtó kitárult és egy férfi állt meg előttem.
Max. 2 évvel lehetett nálam idősebb, barna haja kócosan állt mindenfelé, kék szemeivel engem pásztázott.-Te vagy Faith?-kérdezte lágy, dallamos hangon.
Meglepődve bólintottam.
Az előző pszichológusaim mindig csak unottan rámnéztek, és elmotyogták, hogy „megint te?”.-Gyere be!-biccentett mosolyogva.
Összeráncolt szemöldökkel léptem be a szobába.
Tekintetemet végigvezettem a berendezésen. Minden fehér, illetve bézs színben pompázott. Az egyik fal teljes egészében üvegből volt, így tömérdek mennyiségű fény árasztotta el a szobát.
Ennek a fiúnak is csak az idejét pazarlod!
-Csönd!-suttogtam idegesen.
-Mondtál valamit?-jelent meg mellettem az ismeretlen férfi.
Óvatosan megráztam a fejemet.
-Ülj le!-biccentett a fehér bőrkanapé felé.
Lassan tettem egy lépést az igen kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosság felé.
A férfi közben már helyetfoglalt a kanapé előtt elhelyezkedő fotelen,és várakozva nézett rám.A számba harapva, óvatosan leültem.
-A nevem Louis Tomlinson, nyugodtan tegezhetsz!-próbálta velem keresni a szemkontaktust, de én lehajtottam a fejemet.
Bólintottam az információ hallattán.
-Heti háromszor fogsz jönni hozzám rendben?
Újabb bólintás.
Hallottam,hogy sóhajt egyet. Tehát rájött, kivel van dolga.
Azt hiszem ő se fogja sokáig bírni...-Hány éves vagy?-tette fel az első kérdését.
Kibámultam az ablakon.-Maga hány éves?-kérdeztem vissza.
Tekintetemet egy pillanatra nem szakítottam el az ablaktól.
-21-válaszolt végül.
Bólintottam. Most rajtam a sor.
-19.
Nem értem, egy ilyen pasi miért dolgozik egy ehhez hasonló helyen.
-Mi történt veled két éve Faith?-tette fel a következő kérdést.
Csak halványan elmosolyodtam.
Naiv.-Nem fogod elmondani?-kérdezte.
Megráztam a fejem.Írkált valamit a jegyzetfüzetébe, majd a golyóstolla végét csattogtatva újra felnézett.
-Mire gondolsz most?-kék szemeiben őszinte érdeklődést láttam.
Hmm, érdekes kérdés.
-Arra...hogy maga vitte valamire. Naiv, de vitte valamire...-mondtam ki halkan a gondolataimat.
Nem válaszolt.
Csak ült,és nézett engem.
Talán valami reakciót, vagy mozdulatot várt felőlem, de én egy szobrot meghazudtoló módon továbbra is csak az ablakra néztem.
Rá nem.-Mára végeztünk-csukta be a jegyzetfüzetét.
Válaszként csak bólintottam.
Mint mindig...

YOU ARE READING
Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)
FanfictionEgy "beteg" lány és egy pszichológus kapcsolata louiehlittlegirl© 2016. Minden szerzői jog fenntartva! started: 2016. 11. 13. ended: 2016. 12. 29.