25. fejezet

3K 143 13
                                    

Sokan azt mondják, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Hát igen... már értem, hogy miért szokták ezt mondani.

Miután Kendalltól kapott cuccokat bevittem a konyhába, jó ideig csak szemeztem velük. Akarom én tudni, hogy mi van azon a CD-n? Vagy milyen ruhadarabok vannak a táskában? Egyfolytában ezen kattogott az agyam, majd a kíváncsiság győzött. Behoztam a nappaliból a laptopot, majd beraktam a CD-t... ha nem ültem volna, tuti elájultam volna.

- Ez micsoda?- kérdezte Thomas, akit észre sem vettem, hogy bejött- terhes vagy?

- Nem én- ráztam meg nemlegesen a fejemet, majd éreztem, hogy az első könnycsepp legördül a szememről.

- Akkor kié?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

- Kendallé- válaszoltam meg.

- És miért van ez nálad?

- Az apukájának joga van tudni, hogy lesz egy gyereke- néztem rá, mire elsápadt.

- Ez nem az enyém! Nem is voltam Kendallal, eskü!- tette a szívére a kezét.

- Nem rád gondolok- néztem újra a monitorra.

- Harryé?- kérdezte. Hallottam a hangján a döbbenetet. Egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomba, így csak biccentettem egyet- sajnálom hugi- ölelt át.

- Én is- töröltem meg az arcom- bocsi- távolodtam el tőle, mert a ruhája tiszta könnyes volt.

- Ez a legkevesebb- legyintett- és mi van abban a táskában?- biccentett felé.

- Nem tudom. És erősen gondolkodom azon, hogy ez így is legyen- kezdtem el sírni.

- Tudod mit? Most szépen elmész, veszel egy forró fürdőt, és nem gondolsz erre az egész dologra! Értve vagyunk?- nézett rám, mire aprót bólintottam- na, ezt akartam én is- mosolygott rám, majd megfogta a kezem, és bevezetett a fürdőbe, ahol megengedte a vizet és még fürdőbombát is rakott bele.

- Köszönöm- néztem rá hálásan.

- Nincs miért- mosolygott rám biztatóan- tudd, hogy melletted állok, bármi történjék is.

- Köszi-, mosolyogtam rá, majd indult ki- Thomas- szóltam utána.

- Igen?- fordult vissza.

- A többieknek ne beszélj erről. Majd elmondom nekik.

- Rendben- biccentett, majd becsukta maga után az ajtót.

***

Reggel, mikor felkeltem, pontosan tudtam, hogy ez csak egy rossz álom volt. Lementem boldogan a konyhába, de a mosoly rögtön lehervadt, ahogy megláttam a táskát az asztalon... pedig már elhittem. Csináltam magamnak palacsintát, majd neki is kezdtem enni. A reggeli alatt, a táskával szemezgettem. Tudnom kell, hogy mi van abban a táskában. Lehúztam a cipzárt, majd megláttam az apró gyerek ruhákat benne. És két levelet. Az egyiken az enyém, a másikon Harry neve volt. Kinyitottam a nekem címzett borítékot.

Kedves Hanna!

Tudom, villámcsapásként ért téged ez a hír, de úgy gondoltam, neked is tudnod kell róla. Gondolom, most azon gondolkozol, hogy mikor is történhetett, hiszen már pár hónapja együtt vagytok. De akkor elmondom. Emlékszel arra az estére, amikor Gemma eljegyzési bulija volt, te meg annyira mérges voltál Harryre, hogy nem jöttél haza? Elmondták neked a többiek, hogy mi történt azután? Vagy csak annyit, hogy nagyon hiányoztál Harrynek? Gondolom az utóbbi.

Tudod, nemcsak azért volt ideges, és tört-zúzott, mert nem talált maga mellett. Ez csak egy apró tényező volt. Szerintem te is jól tudod, hogy Harryt nem lehet ilyen könnyen felhúzni. Az volt a baja, hogy megcsalt Téged, méghozzá Velem. Mindketten úgy gondoltuk, hogy ez csak egy-éjszakás kaland volt, de úgy látszik, a Sors nem ezt akarta, mert terhes lettem, méghozzá Tőle. Nem szerette volna neked elmondani, hanem inkább úgy csinált, mint ha mi sem történt volna...vagyis csinálták. Azokkal, akiket Te a barátaidnak nevezel. És hogy ők erről honnan tudnak? Onnan, hogy én itt aludtam, majd reggel, mikor megláttak minket együtt, mindannyiuknak az volt a döntése, hogy inkább nem mondják el neked, még sérülne a kicsi kis lelked. Így titokba maradt, és mindenki úgy élte az életét, mint ha ez az egész meg sem történt volna... idáig. Mert terhes vagyok, és úgy gondolom, hogy az apjának kötelessége van tudni róla, és netán mellette lenni! Kérlek szépen küldd el Harrynek a levelét, mert nem tudom, hogy hol szállt meg. Ha miattam nem is, de a születendő gyerekünkért tedd ezt meg!

Kendall

Csak néztem magam elé. Hogy lehet az, hogy minden ilyen hamar megváltozik? Miért van az, hogy a legjobb barátaim eltitkolták azt, amit jogom lett volna tudni? Miért van az, hogy mindenkiben csalódnom kellett?

- Jó reggelt- jött be mosolyogva Thomo. Gyorsan össze szedtem a két levelet, mielőtt észre nem vette volna, és a pizsama gatyám zsebébe raktam- hogy aludtál?- kérdezte, miközben töltött magának kávét.

- A körülményekhez képest jól- válaszoltam- amúgy el kell mennem valahova, hamarosan visszajövök- mondtam, mire Thomo ijedten rám nézett.

- Ugye nem...- kezdte, de belé fojtottam a szót.

- Ha arra gondolsz, hogy öngyilkosságot akarok-e elkövetni, elmondom, hogy nem. Csak kell egy kis friss levegő- rántottam vállat.

- Ahha, mindenki ezt mondja, akit a végén a folyóban találnak- mondta idegesen.

- De nem fogom magam megölni ígérem! Csak kell egy kis friss levegő- mondtam, mire Thomo felállt- hova mész?- néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Veled sétálni- válaszolta meg.

- Thomas, egyedül akarok menni- mondtam már egy kicsit ingerülten.

- Nem hagylak magadra, mert még a végén kárt teszel magadban!- mondta egy kicsit hangosabban.

- Thomas, nem akarok most társaságot! Az egész életem egy pillanat alatt megváltozott, fel kell fognom azt, hogy Harrynek gyereke lesz, aki nem az enyém! Ha itt maradok ebben a házban, akkor követnék el öngyilkosságot- ordibáltam levegő vétel nélkül, és már a sírás kerülgetett.

- Gyere ide- indult felém, de én egyet hátra léptem.

- Nincs szükségem ölelésre- néztem oldalra, majd el kezdtem sírni. Még az öcsém is átvert.

- Siess haza- mondta, majd bement a mozi terembe.

Miután melegen felöltöztem, elindultam céltalanul. Csak Kendall levele járt a fejembe, és, hogy mindenki csak átvert, pedig jogom lett volna tudni. Mire feleszméltem, a posta előtt találtam magam. Elővettem a levelet, amin Harry neve volt, majd magabiztosan bementem.

- Jó reggelt!- mosolygott rám a nő.

- Jó reggelt! Ezt szeretném feladni!- adtam neki oda a levelet.

- És hova küldhetem?

- Berlinbe. De minél gyorsan- válaszoltam.

Love_Story_Reader_

You Kill Me Harry Styles✔️Onde histórias criam vida. Descubra agora