Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

20. Rész

A strand után még elmentünk Hemmoékhoz és az is lehet, hogy elég sokáig. Ez várt otthon:

-Hát te meg hol voltál eddig?-kérdezte tőlem anya karba tett kézzel.
-Strandon és utána még elmentünk Hemmoékhoz.-mondtam.
-Tudod te hány óra van?-kérdezte. Kezdd felmenni benne a pumpa.
-8?-kérdeztem.
-Fél 10 van drága gyermekem. Hívtalak egy csomószor, azt se hallottad ugye?-kérdezte idegesen.
-Nem képzeld nem hallottam. És tudod miért? Azért, mert le volt némítva. Tudod drága anyukám?-mondtam mosolyogva, csak hogy idegesítsem még egy kicsit.
-Ne vigyorogjál nekem!-már kezdi felemelni a hangját.
-Már mosolyognom se szabad? Esetleg nem akarod megmondani nekem, hogy mikor pislogjak?-kérdeztem.
-Meglátszik, hogy régen kaptál már pofont! De úgylátom már nagyon érik.-mondta.
-Alig várom!-indultam volna fel a szobámba, de a drágalátos édesanyám visszarántott.
-Neked beszélek nem zavar?-megváltozott a szeme színe. Már teljesen zöld, míg eddig zöldes-kék volt. Mindig ez van ha felmegy benne a pumpa.
-Egyáltalán nem.-mondtam.
-Ha ennyire nagy a szád akkor majd visszaküldelek már nagyanyádhoz. Majd ő megnevel már téged, ha nekem ez nem sikerül.-hosszú lenne ha elmondanám, de a lényeg, hogy anyának nem volt egy fényes gyerekkora.
-Hányszor elküldtél már hozzá, mégsincs semmi változás.-mondtam.
-Eddig nem is volt veled nagyobb baj. Most, hogy idejöttünk lettél ilyen idióta.-kössz anya én is imádlak.
-A te urad miatt kellett idejönni! Nem én akartam ezt az egészet, hanem te! De ha már itt vagyunk találtam barátokat is és egy rendes fiút is aki szeret és én is szeretem őt.-keltem ki magamból.
-Mi a jó Isten folyik itt?-emlegetett szamár.
-Most jött haza és úgylátszik nagyon kinyílt a csőre.-mondta anya Stephennek.
-Ne feleselj anyádnak! Örülnöd kéne, hogy aggódik érted és törődik veled.-mondta Stephen.
-Egy. 18 vagyok, azaz felnőtt. Kettő. Nem hallottam, hogy hív anya és nem is néztem az időt. Három. Te nem vagy az apám se senkim, hogy megmondd nekem mit csináljak, hogy parancsolj nekem vagy akármi más.-könny szökött a szemembe, de nem hagytam hogy kifollyanak.
-Ne emeld fel a hangod! És tudod mit? Nem találkozhatsz a barátocskáddal és a drága barátnőiddel és ha kell veszek neked jegyet Londonba.-mondta anya.
-Nem tilthatsz el a barátaimtól és Luketól! És nem fogok visszamenni Londonba.-kiabáltam.
-Amíg itt élsz azt csinálod amit mondok!-kiabált anya.
-Akkor majd elköltözök, és majd nem mondhatod meg, hogy mit csináljak és mit ne.-mondtam.
-Honnan szerzel pénzt? Mert ugye az is kéne.-kérdezte vigyorogva.
-Közöd nincs. Ma Lukenál alszom és nem érdekel mit mondasz.-felmentem és összeszedtem pár holmit holnapra. Bezártam az ajtót és az ablakon másztam ki. Felhívtam Hemmot. Remélem nem keltem fel. Harmadik csörgésre felvette

-Szia! Felkeltettelek?
-Szia picim! Nem, tvt néztem.
-Nem baj ha ma nálatok alszok?
-Nem. De mi a baj, hogy nem otthon alszol?
-Majd mindent elmondok ha odaértem.
-Rendben. Kint várlak a kapunál.
-Oké. Puszi. Szeretlek.
-Én is téged.- ezzel le is raktam a telefont.

Nemsokára oda is értem és Luke tényleg ott várt a kapuban. Szorosan átöleltem őt, amit viszonzott. Bementünk a házba. Levettem a cipőmet és felmentünk a szobájába. Elmondtam neki töviről hegyire az egészet, hogy mi történt.

-Sajnálom!-mondta és megölelt.
-És még múltkor azt mondta, hogy nem akar olyan lenni mint mama. Jó nem is olyan, de nekem se jó ez így. Sokszor mondtam én is, ha felnövök és lesznek gyerekeim nem akarok olyan lenni, mint anyám. De nem is leszek olyan.-mondtam.
-De ilyenek a szülők Bella. Meg ugye azt akarják, hogy neked jó jövőd legyen.-mondta.
-De Hemmo! Ezzel nekem nem lesz jó jövőm. Ha pofonvág nem megy vele semmire. Ha kiabál azzal se. És egyébként is, ez az én életem és nem az övé. Ha majd hajléktalan ként végzem az is az én bajom lesz. De én tudom, hogy nem leszek az. Néha becsúszik egy-két rossz jegy, de azon kívűl van jobb. Azt nem veszi észre, csak a rosszat. Nem emlékszek arra, hogy valaha mondta volna nekem azt, hogy büszke vagyok rád. Apa volt az aki mondta ezeket nekem, akivel bármit megtudtam beszélni, aki nem piszkált a jegyeimmel, mert tudta, hogy ki tudom javítani, vagy ha nem akkor tanulok belőle. Vele sokkal jobb volt minden.-nem bírtam tovább. Elkezdtem zokogni. Luke szorosan magához ölelt és hajamba csókolt.
-Minden rendben lesz.-mondta.
-Nem! Anyámhoz nem akarok visszamenni és hiányzik apa! Azt akarom, hogy olyan legyen mint régen.-mondtam szipogva.
-Ezen már nem tudunk változtatni! Ha visszatudnám hozni apukádat hidd el, bármit megtennék. De sajnos ez nem lehetséges. De én itt leszek neked mindig.-felnéztem rá. Egy zsepivel letörölte a könnyeket az arcomról és adott egy másikat, hogy kitudjam fújni az orromat. Kidobtam a zsepiket a kukába és visszaültem Luke ágyára.
-Lenyugodtál egy kicsit?-kérdezte.
-Kicsit.-mondtam.
-Menjél és vegyél egy forró zuhanyt.-ment volna a szekrényhez, gondolom nekem valami ruhát vagy törölközőt kivenni, de megállítottam.
-Hoztam mindent szóval, ha azért mész akkor nem kell.-mondtam.
-Tuti nem kell semmi?-kérdezte.
-Aha.-kivettem a táskából a holmiajaimat és bementem a fürdőbe. Vettem egy jó meleg zuhanyt, majd felvettem a pizsim, fogatmostam és kifésültem a hajam utána pedig visszamentem Lukehoz. Befeküdtem Luke mellé és a vállára hajtottam fejemet. De tök kényelmes. Megtaláltam az új párnámat. Elindított egy filmet, nem tudom mi volt a címe. A közepe fele kezdett lecsukódni a szemem, de próbáltam ébren maradni. Végül győzött a fáradság és elaludtam.

Na halihóó!
Meghoztam az új részt! Ha elnyerte a tetszéseteket votetal/komival jelezzétek.
Vikixx