Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

4.rész "...magam elé meredve kifújtam a füstöt..."

Már egy órája ülök egy közeli parkban. Kezd sötétedni, és a levegő is lehűlt már, mégsem tudom rávenni magam arra ,hogy felálljak innen.

A szüleim, már ha lehet őket így hívni, csupán a ruháimat rakták bele a táskákba, pénzt nem adtak, így még a legolcsóbb hotelbe se tudok elmenni egy éjszakára. Egyszerűen kidobtak, innentől kezdve nem érdeklem őket.

Csak nézten az embereket, akik sietősen haladtak el előttem. Arra gondoltam, hogy nekik van hova hazamenniük, és őket talán várják otthon.

-Faith? Te meg mit csinálsz itt? És mi ez a sok táska?-hallottam magam mellől egy nagyon ismerős hangot.

Fejemet oldalra fordítottam, és megláttam magam mellett Louis-t. Nah, ő hiányzott még ide!

-És te mit csinálsz itt?-kérdeztem vissza remegő hangon.

Hirtelen a zsebembe nyúltam, és legnagyobb megkönnyebülésemre megtaláltam a cigis dobozom.

Kivettem egy szálat, és meggyújtottam.

-A szüledid mondták, hogy akkor dohányzol, ha ideges vagy. Mi a baj?-kérdezett újra.

Hitetlenül felnevettem.

-Ők nem a szüleim!-közöltem egyszerűen.

Beleszívtam a mérgező anyagba, és magam elé meredve kifújtam a füstöt.

-Mi történt Faith?

Megráztam a fejem.

Még mindig nem akartam elhinni.

-A bátyám meghalt. Anyámék engem hibáztattak miatta, ezért kidobtak-vontam meg a vállam.

Ránéztem a félig elszívott szálra, és csak néztem ahogy egyre kisebb és kisebb lesz.

-Van hova menned?-szólalt meg hirtelen a mellettem ülő fiú.

Nem válaszoltam.

Nem akartam neki bevallani a nyomoromat.

-Faith!-szólt rám megint.

Szívtam egy utolsót a cigimből, és elnyomtam az elszívott szálat.

-Van.-vágtam rá.

-Hazudsz.-válaszolt Mr. Tomlinson.

Azért várható volt,hogy a szüleid kidobnak!

-Csönd!-motyogtam.

Louis hirtelen felállt,megfogta a táskáimat,és rámnézett.

-Gyere!-mondta.

Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

-Hova?

-Hozzám-felelte egyszerűen.

Nem! Nincs az az isten, hogy hozzá menjek!

-Nem!Megvagyok egyedül!-vágtam rá.

-Faith....-nézett rám várakozva.

Megforgattam a szemem, és puffogva felálltam. Kezeimet zsebre dugtam, és rá néztem.

-Menjünk!-adtam meg magam.

Szótlanul sétálam mellette. Nem akartam beszélni semmiről. Totál érzelemmentes voltam.

Nem értem miért fogad be. Utál!

Megráztam a fejem.
Utálom ezeket a hangokat.

-Kivel laksz?-kérdeztem.

Felnéztem az égre és a nap halvány sugarait kezdtem nézni. Olyan szép volt.

-A két hugommal, Daisy-vel és Phoebe-vel.-felelte.

Nem gondoltam volna,hogy van testvére.

-A szüleid?-bukott ki belőlem a következő kérdés.

Esküszom olyan lettem, mint valami pletykás picsa.

-Sokat dolgoznak, legfőkkép utaznak,ezért megkértek, hogy vigyázzak rájuk. Van még 2 hugom, Lottie és Felicite, de ők már idősek, külön laknak.-mondta.

Mindig is nagy családot szerettem volna. Louis-nak jó, őt rengetegen támogathatják.

-Itt is vagyunk!-állt meg hirtelen Louis,mire felnéztem.

Egy hatalmas családi ház előtt álltunk, ami körül egy nagy kert ékeskedett.

-I-itt laksz?-döbbentem le.