This Simple and Complicated

36. rész

** Eli szemszöge**

- Oh sziasztok! -köszönt Luke, majd felém fordult- Eli, bocsi késésért - majd újra mindenkihez intézte a szavait - de beszeretnék mutatni valakit. - oda fordult az a valaki felé. Kezdek rosszat sejteni. - Ő itt a barátnőm! - Hogy MI?! Azt mondta a barátnője? Mindannyian ledöbbentünk, főleg én. Mikey engem nézett. Én eszméltem fel először. Azért meg is kéne szólalni.

- Örülök a találkozásnak. Eli vagyok. - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, szerintem sikertelen volt, de a csaj visszamosolygott szóval azért nem annyira észre vehető az erőlködés.

- Én is örülök. Én Sarah vagyok. - kezet ráztunk, majd a fiúk is feleszméltek és ők is bemutatkoztak.

- Eli, akkor jössz? - fordult felém Luke.

- Öhm, igazából azért jöttem, hogy szóljak, hogy sajnos ma egy váratlan dolog közbe jött és nem lenne baj, ha elhalasztanánk?

- De - szólt közbe a mellettem álló Ash, de meglöktem és szerencsére vette a célzást, így nem folytatta.

- Nem dehogyis, nyugodtan menj, de felhívhattál volna, hogy  elmond, nem kellett volna idáig jönnöd.

- Tudom, de legalább beszélgettem egy kicsit a fiúkkal meg találkoztam Sarah-val. - próbáltam leplezni a szomorúságot egy mű mosollyal. - De ha megbocsájtotok akkor én mennék. Örültem a találkozásnak. - fordultam Sarah felé.- Sziasztok! - köszöntem el mindenkitől. 

- Kikísérlek. - jelentette ki Mikey.

- Rendben.

Elindultunk az ajtóhoz, ahol felvettem a cipőm, de már könnyesedett a szemem. Nem néztem direkt Mikey szemébe, nehogy lássa. 

- Nézz rám. - mondta. Csak megráztam a fejem. Az állam alányúlt és úgy kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Behunytam a szemem és nyeltem egy nagyot, ezzel is megpróbáltam leküzdeni a könnyeket. Ránéztem.

Szomorú volt.

- Te szereted.- jelentette ki.- Úgy tudtam, hogy ez lesz. A kurva életbe is. - suttogta.

- Nem a te hibád. - néztem rá.- De én most mennék. Szia.

- Várj! - megpróbálta elkapni a kezem, de nem sikerült neki. Átléptem a küszöböt és haza indultam. Persze, most nincs itt a kocsim. Na mindegy.

Ahogy átfordultam egy másik utcába már potyogtak is könnyeim, amiből egyre több lett, csak úgy folytak.

El sem hiszem! Én tényleg beleszerettem. Pedig megfogadtam magamnak, hogy nem fogok. Nem akartam úgy járni, mint annak idején. De  hát persze nekem mennem kellett a saját fejem után, ahelyett, hogy hallgattam volna Laura, vagy Michael-re. De hát a szerelem hirtelen tör ránk, akármennyire is próbálja az ember megakadályozni. Azzal nyugtattam én is magam, hogy hát hogyan is lehetnék szerelmes, amikor még csak nem is ismerem. Nos hát ez nm számít, akár ismered, akár nem, ha van valami kis kapcsolat is köztetek tényleg csak leheletnyi, már megtörténhet. Csak vigyázni kell, mert ez szokott a legjobban fájni. A viszonzatlan szerelem.

Ahogy mentem még egy nyári futózápor is elért. Na remek, ennél rosszabb már nem is lehet.

Ahogy beértem a házba felmentem szobába és ráborultam az ágyra, és sírtam tovább.

Miért mindig ezzel büntetnek engem? Más miért nem érnek ekkora pofonok az életben?

**Mikey szemszöge**

- A kurva életbe! - ordibáltam egyet, amikor Eli elhagyta a házat.

- Baj van? - jött ki Ash utána pedig Cal is a konyhába.