belépek a bárba.
szemeimmel körbe nézek, és a szemeim megállapodnak a pultnál ülő, szőke hajú fiún, aki éppen egyszerre kettő lányt bolondít. lassan oda sétálok hozzá, közben felmérem a szemeimmel.
egészen biztos vagyok benne, hogy ő az.
leülök mellé, észre sem veszi. valamilyen béna viccet mondd, mire mind a két lány hangosan felnevet. ezek szerint nagyon is tetszik nekik a fiú. de miért?
a szemeimet forgatom, miközben hallgatozok. a srác rendel még egy kört.
- egy whiskyt. - mondom a pultosnak, a hangom csilingel. kérdőn rám pillant a szőke, mire kacéran rámosolygok.
- szia. - egy vigyorra húzza a száját. - meghívlak.
kérdőn felhúzom a szemöldökömet, miközben még mindig az a műmosoly van az arcomon.
- valóban? - kérdezem, mire ő csak bólint egyet. - köszönöm. - közelebb hajolok hozzá és a füleibe suttogom. - nagyon köszi.
a kicsi üvegért nyúlok, amit rögtön lehúzok.
- hoppá. - füttyent egyet. felnevetek, nem szakítom meg a szemkontaktust vele. kék íriszei a dekoltázsomra vándorolnak. jellemző.
- itt vannak a szemeim, idióta. - sziszegem.
rám pillant, és még nagyobb vigyor lesz a száján.
- idióta? - ismétli meg kérdőn. - nem azért ültél mellém, mert tudod, hogy ki vagyok?
megrázom a fejemet.
- tudnom kéne cuki fiú? - ajkaim rándulnak egyet, de vissza fogom magamat, és nem nevetek fel.
- luke hemmings vagyok. - értetlen arcot vágok. - tudod, egy bandának az énekese. az 5 second of summer-nek.
- sajnálom, fogalmam sincs miről beszélsz. - villantom meg a fogaimat.
- nyilván tudod. - most már teljesen felém fordul, már nem is érdekli a két szerencsétlen lány, akiket eddig fűzött.
- nem, nem tudom. kezdem úgy érezni, hogy kamuzol.
- miért kamuznék arról, aki vagyok?
megvonom a vállaimat.
- miért ne? - kérdezek vissza.
- rendelek még egy kört édes. - vigyorog rám, és már intene a pultosnak, hogy rendeljen, amikor gyorsan a füléhez hajolok.
- erre semmi szükség. - suttogom a füleibe, az egyik kezemet a combjára teszem. - semmi szükség.
felnevet, és én vissza akarok fordulni, de ő egy gyors mozdulattal a csipőmre teszi a kezét, és közel húz magához. szinte leesek a székről. végig tartom a szemkontaktust vele.
beharapom a számat, mire automatikusan az ajkaimra siklik a szeme.
- nincs kedved kimenni a levegőre? - kérdezem, és megint egy kihívó mosolyt villantok.
- rendben, ha te akarod. - emeli fel a kezeit, és én kivezetem a sikátorba. a falnak döntöm a hátamat, ő pedig elém áll. kék íriszei perzselő lyukat éget a testemen.
közelebb lép hozzám.
- te már tudod a nevemet, de én még nem tudom a tiedet. - mondja.
- ha megakarod tudni a nevemet, akkor ahhoz adnod kell valamit. - suttogom.
hirtelen még közelebb lép, és ajkait az ajkaimra tapasztja. teljesen a falhoz nyom a testével, nyelvével bejutást kér, de nem adom meg neki. ellököm magamtól, mire kérdőn felhúzza a szemöldökét.
felnevetek.
- mennünk kell hemmings. - mondom, az autóra pillantva, ami a sikátor elején áll, ránk várva.
- mégis hova? - kérdezi értetlenül, miközben megragadom a karját, és elkezdem a fekete autó felé húzni. - lassíts szivi. elmegyek én veled bárhova, csak vázold a szabályokat édes.
- fogd már be. - forgatom a szemeimet.
- mi a baj? - kinyitom az ajtót, és ő ül be elsőnek, utána én. - eddig úgy tűnt, hogy nagyon akarsz. - vigyorog rám. - szóval ki vagy?
- a testőröd te seggfej. - válaszolom unottan, és látva az arcát, hangosan felkacagok.
