we're BROKEN people

6. fejezet

Rávettem magam hogy találkozzak Joshhal. Megbeszéltük hogy a szokásos helyen a faházban találkozunk kedd délután. Egész nap ideges voltam amin a hang csak rontott olyan dolgokat vágva a fejemhez amik a lehető legrosszabb lehetőségeknek tűntek.

Először csak olyan dolgokat mondott mint hogy állandóan kérdéseket fog feltenni, nem fogsz tudni nyugodt maradni, meg fog téged utálni ha megtudja milyen őrült vagy ám ebből eljutottunk odáig hogy szólni fog róla a szüleidnek, felhívják majd a pszichiáteredet, elmegyógyintézetbe küldenek, örökre ott ragadsz és gyógyszereken fogsz élni nyomorult kis életed végéig.

Tíz perccel indulás előtt a sírógörcs kerülgetett, de nem akartam engedni neki. Kellett némi plusz idő hogy összeszedjem magam, úgyhogy el késtem de örültem hogy legalább el tudtam indultam. Mikor megláttam a faházat Josh már ott ült és várt rám, a szokásos nagy mosolyával köszöntve.

- Szia Ty, rég láttalak. – Ragyogott a szeme, annyira hiányzott hogy jól érezzem magam vele.

- Igen, bocs emiatt. – Túl sok volt már. Az idegeim teljesen ki voltak. És ő látta rajtam. Neki valamiért nem volt olyan egyszerű hazudni.

- Figyelj, - kisebb sóhaj hagyta el a száját. – akartam veled beszélni valamiről. Mostanában, kicsit furcsán viselkedtél. Megígérted nekem hogy elmondod ha valami baj van.

Megfordultam, nem akartam josh szemébe nézni. Nem akartam válaszolni. Csupán a fapadlót néztem. Megláttam egy kést a sarokban a földön. Valami egyszerűen átkattant az agyamban. 

Felvettem a kést, nehezebb volt mint emlékeztem rá. A pengéje éles volt, a markolata pedig jéghideg. Josh a hátam mögé lépett, kíváncsian érdeklődve mit találtam. Megfordultam és hasba szúrtam. Éreztem ahogy a penge lassan mélyebbre hatol a nyomásomra. Forró vér folyt végig az ujjaim végén. Újabb nyomást gyakoroltam a késre ezúttal azért hogy oldalirányba forgassam egy kicsit. Fájdalomüvöltés hagyta el Josh ajkait. Lehunytam a szemem és elengedtem a kést. 

Mikor újra kinyitottam Josh a földön feküdt, élettelenül. A szívem hevesebben kezdett verni mint valaha, hirtelen émelyegni kezdtem. Josh vére még a kezemhez tapadt és a ruhámra is jutott belőle. Elmenekültem. Hazáig rohantam olyan gyorsan amennyire csak a lábam bírta.

(note: ezt a részt fizikailag fájt megírni :'( )