Az első szerelem

Avary vagyok egy 17 éves lány és halvány lila dunsztom sincs a szerelmről. Eddig még csak a könyvekben olvastam róla, de élőben még sosem tapasztaltam az érzést. Jah és mellesleg könyvmoly vagyok. Az iskola lúzere. Barátnőm is csak egy van Emmy, de ő mintha a tesvérem lenne. De vele is csak a suliban találkozok. Elég egy zárkózott egyéniség vagyok. Még soha sem hívtam el egyik barátomat sem hozzánk, bár ennek az is lehet az oka, hogy az ovodától kezdve egészen idáig nem nagyon voltak barátaim. Anyuval ketten élünk egy kis lakásban amit alig tudunk fennt tartani. Apa kiskoromban elhagyott minket. Anyával a legjobb barátnők is vagyunk, s mindent megbeszélünk egymással. Mindent amit az iskolában művelnek velem. Elég sokszor piszkálnak, főleg a külsőm miatt. De én tűrtem a sértéseket, egészen mostanáig. Az iskola legribancabb csaja sértett meg ebben a pillanatban.
-Hé te. Igen te kis lúzer. Tűnny mán az utamból. Engegy helyet a suli legjobb csajának.
A lúzer szóra felkaptam a fejem. Utálom ha így neveznek. Tudom, hogy az vagyok de ezt nem kell ennyire kihangsújozni. Nem bírtam ki, vissza szóltam a ribancbak.
-Attól, hogy valaki nincs annyira ki plasztikáztatva mint te, attól még nem lúzer.
S ezzel el is mentem onnét.
Aznap nagyban elkerültem Daianát meg az ő kis piti bandáját. Sajnos a napi sértéseit még nem fejezte be. Pont velem szembe jött a folyosón s nem bírta ki szótlanul a dolgot.
-Figyelem! Mindenki figyeljen! Ez a csaj itt az egész iskola leglúzerebb csaja. Egész nap a könyveit bújja és még sosem volt pasija. Ez annyira gáz.
S mikor befejezte a sértéseit rám nézett és egy mű kacajjal lelépett a bandájával.
Egy könycsepp gördült végig az arcomon. Rohanva mentem a könyvtár legelhagyatotabb sarkába. Egy órán keresztül bőghettem mikor egy lágy férfi hang zavarta meg a zokogásomat. Felnéztem és láttam, hogy Adam az. Az iskola legmenőbb pasija.
S itt kezdődött el az egész történet.