Az első szerelem

7.

Hétfő reggel hulla fáradtan ébredtem. 6:13 volt még csak. Kikászálódtam az ágyamból s egy hideg zuhannyal ébresztettem fel magam.

A suliba érve egyből a tantermembe mentem. Első óra matek. A kedvencem. És persze, hogy ötös vagyok belőle.😊 De ma nem nagyon volt kedvem semmihez. A 3. sorban ültem így alig látott a tanár. Az egész órát végig döglöttem a padomon. Csoda, hogy el nem aludtam! Végre kicsöngettek és mindenki kiviharzott a teremből, kivéve én. A cuccaimat pakolásztam, már a tanár is kiment. Pont a matek könyvem raktam volna be a tatyómba mikor valaki átkarolta a derekam. Nagyon megilyedtem! Kibontakoztam a karlyaiból és szembe fordultam vele! Adam állt velem szemben egy kaján mosolyal az arcán.
-Remélem tudod, hogy nagyon megilyesztettél!
Hangsúlyoztam ki minden egyes szót.
-Sajnálom nem akartam.
Nézett rám boci szemekkel. Akárcsak egy 5 éves az anyukájára mikor cukrot kér!
-Jolvann nem haragyszom!
Nyomtam egy gyors puszit az arcára és ki rohantam a teremből. Nem akarom, hogy bárki is megtugya, hogy van valami közünk egymáshoz.

A nap további részében nem nagyon láttam Adamet. Nagyon unalmas volt ma. Haza mentem
, megtanultam, anyáékkal megebédeltem és felmentem aludni. Nem túl izgalmas napom volt.

Sajnálom, hogy ez ilyen rövid rész lett meg lehet, hogy uncsi is de este van és már nem fog úgy az agyam.
További jó olvasást! 😘