Anna szemszöge:
- Szerinted? – Pördült meg előttem barátnőm, egy acél zöld ruhában. Úgy nézett ki, akár egy valóságos hercegnő.
- Nagyon szép- Bólintottam halvány mosollyal arcomon, és visszatértem a könyvemhez.
- Nem tudnád egy kicsit félretenni azt a rohadt könyvet?- Förmedt rám, mire ismét felnéztem.
- A buli csak szombaton lesz, minek már most megvenni a ruhát?- Értetlenkedtem, mire unottan forgatni kezdte a szemeit.
- Ott lesz a suli legcukibb sráca is, mindenképp csodálatosan kell kinéznem, ha meg akarom hódítani, nemde?– Ment vissza az öltöző fülkébe.
-Ugyan már- Csuktam be a könyvem- Te nem meg hódítani akarod, hanem kíváncsi vagy, milyen az ágyban.-Nevettem el magam, és felálltam a kanapéról. –Na,léptem-Vállamra dobtam a táskámat,bedugtam a fülesemet a fülembe, és elindultam a könyvtár felé.
*
- Máris kiolvastad? Hiszen csak két nappal ezelőtt vetted ki- Csodálkozott a könyvtáros, amikor ledobtam a könyvet a pultra.
- Nem nagyon volt más dolgom- Vontam meg a vállam.–Azt hiszem, szétnézek kicsit-Indultam meg egy hatalmas könyvespolc felé.Régi,poros könyvek sorakoztak polcain. Találomra levettem egyet,és olvasni kezdtem.Már a harmincadik oldalon tartottam, amikor valaki hirtelen megbökte a vállamat.Értetlenül fordultam meg és már nyitottam volna a számat,amikor megszólalt az előttem álló férfi.-Mit olvasol?–Vette ki a kezemből, és lapozgatni kezdte a poros könyvet.-Mit képzelsz magadról? Add már vissza!-Förmedtem rá,talán túlságosan is indulatosan. Nem tehetek róla,egyszerűen nagyon fel tudnak idegesíteni az ilyen beképzelt emberek,mint ez a férfi.
-Bocsánat,csak tudni akartam,mit olvasol-Csukta be a könyvet,és a kezembe nyomta.
-Látszik nem tanítottak meg az illemre-Forgattam a szemem.–Nagyszerű,most már azt sem tudom,hol tartottam-Csaptam össze az ócska,megviselt könyvet és visszatettem a polcra a többi közé.
- Harmincadik oldal,második bekezdés–Szólalt meg ismét a férfi,én pedig unottan rá emeltem a tekintetemet.
- Szörnyen idegesítő vagy, tudsz róla?–Fújtam ki idegesen a levegőt, mire elnevette magát.
-Nem te vagy az első, aki ennek titulál- Vonta meg a vállát. Utoljára még alaposan végigmértem, majd sarkon fordultam,és szó nélkül távoztam a könyvtárból.Már dugtam volna be a fülesemet a fülembe,amikor meghallottam egy mély hangot a hátam mögül.
-Hazakísérlek-Lépett mellém a férfi a könyvtárból hirtelen,a szívbajt hozva rám.
-Nem kell,tudok magamra vigyázni-Sétáltam tovább,hátha leszáll rólam,ám ő továbbra is jött utánam.
-Muszáj követni?–Csattantam fel, amikor még negyed óra séta után is utánam koslatott.
-Igen-Bólintott visszafogott mosollyal arcán.
-Miért is?-Ráncoltam a szemöldököm értetlenül és elkezdtem háttal sétálni.
-Mert én is erre lakom–Vigyorodott el önelégülten-Tűzcsap-Biccentett egyet felém,én pedig kérdőn néztem rá.Nem kellet sokat várnom a válaszra,miután kifeküdtem a járdán,világossá vált, miért mondta.
-Én szóltam- Sétált el mellettem,ahelyett,hogy felsegített volna.
-Ezt nem hiszem el-Morogtam az orrom alatt,és nagy nehezen feltornáztam magam álló helyzetbe.Leporoltam a nadrágomat,majd sűrű szitkozódások közepette sétáltam tovább,mintha mi sem történt volna.Az út elkövetkezendő részében végig azt hallgattam,ahogy kísérőm kiparodizál.
-Amúgy mi a neved?–Fordult felém komoly arccal.Csak most vettem észre,hogy van három piercing a szájában.
-Anna-Válaszoltam unottan,miközben végig a bakancsomat néztem,mintha,lett volna rajta valami érdekes.
-Engem Chrisnek hívnak-Jelentette ki, mire halkan elnevettem magam.
–Te itt laksz,nem?–Állt meg hirtelen, én pedig felkaptam a fejem.
-Igen,honnan tudtad?-Ráncoltam a szemöldököm csodálkozva.
-Én ott szemben lakom.-Mutatott az út másik oldalán lévő házra.–Esténként szoktalak nézni az ablakból–Mondta halál komolyan,mire elkerekedtek a szemeim.
-Perverz állat-Nevettem fel halkan,és kinyitottam az ajtót.
-Akkor holnap-Mosolygott,és már ment volna át az úton,amikor utána szóltam.
-Mi lesz holnap?–Vontam fel a szemöldököm,mire nevetve felém fordult.
-Hát a randink-Tárta szét a karját.Utoljára villantott felém egy mosolyt,majd átfutott az úton,és bement a házba.Pár percig még álltam az ajtóban mozdulatlanul,majd mosolyogva megráztam a fejem és én is bementem a házba.
*
Egész délután Chrisen kattogott az agyam.Fogalmam sincs ki ő,semmit nem tudok róla,mégis olyan érzésem van,mint ha már évek óta ismerném.Már három éve itt élek,de eddig még egyszer sem sikerült összefutnom vele az utcán,pedig a szembe szomszédom.Furcsa.Mindenesetre,azt hiszem,kedvelem,és kíváncsi vagyok,mit eszel ki holnapra.
