Az Érzésrablók

BEVEZETÉS

A most következő tartalom 18 éven aluliak számára nem ajánlott!

--[ LARRY WHITNEY ]--

AZ ÁGYAMON FEKSZEM, ami igazából nem is ágy hanem egy szőnyeg. A falakon penész nyoma látszik. Néhol teljesen zöldes, de valahol sárgás is. A falon csempének kéne lenni, de az idő során leomlott... A darabjait még most sem szedte fel senki. Az egyik ujjammal megpöckölöm az egyik kis vakolat darabot. Ezzel együtt egy nagy csótányt is... Gyorsan el is kapom, mielőtt elszalad és nem lesz reggelim. Nem tudom mit keresnek itt egyébként, amikor nem is kapunk enni... Mert hát nem egyedül vagyok itt...

Egy nagy földalatti komplexumban vagyok, és vagyunk több millióan. Van egy úgynevezett Fensőbbség akinek dolgozunk. Az érzéseinket használják fel. Abból van energiájuk. Sokmindent lehet érzésekből csinálni például: könyvet, embert, ételt, italt, házakat. Persze nekünk ebből nem jár semmi. Mindent a Fensőbbség kap meg és ez így megy már 20 éve. Minden nap robotolnunk kell.

Az életünk két fajta napból áll. Az egyiken feladatokat kapunk, amik a Felszínen lévő emberek életét tükrözi. Pontosabban ott is léteznek börtönök, ahol ez egy fajta büntetés, hogy elveszik tőlük a titkaikat és odaadják nekünk.
A másik nap tanulunk. Nyomják a fejünkbe azt, hogy milyen jó ez a rendszer. De nem jó. Nagyon nem.

--[ ROSE STYLIS ]--

ÁLMOSAN ÉBREDEK, mivel tegnap sokáig munkában voltam. Csak hunyorogni tudok, mert valaki felkapcsolta a villanyt. Szürke fény áramlik be a kivilágított szobába.
Tegnap jöhettem haza a börtönből. A börtönben nem sokmindent kell csinálni, mivel itt csak meggyengítenek. Elveszik az érzéseinket. Megfosztanak tőle. Hogy újra magadba szedd a dolgokat. Nem hagyják, hogy a miénk legyen, mert ha hagynák akkor honnan épülnének az újabb térségek, illetve hogyan lehetne fenntartani az ideológiát.
Az érzésekből vannak a tárgyak is: Abból vannak a terek, házak, ételek, italok és persze néha embert is gyártanak.

Ma iskola lesz a programom. Utálom. Nem szeretek iskolába járni, mert ott megaláznak minket, ezt is azért teszik, hogy minél több rossz érzésünk legyen. A negatív érzések ugyanis többet érnek az intenzitásuk miatt, mint a pozitívak.
Próbálok eltűnni a tömegben, de valahogy mindig feltűnök. Ezért már a rendezvényeken is elbújok. Főleg a házak tetején szoktam olyankor lenni. Nem akarok én lenni a követekező rendezvény főszereplője az akasztófánál...
Ennek elkerülésének érdekében mászok a házak tetejére, meg azért is, mert olyankor legalább azt érzem a szél által, hogy szabad vagyok egy kicsit... De nem vagyok az, pedig már nagyon elegem van...