Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

6.rész "Ezt nem kéne látnia..."

Nem tudom meddig voltam a fürdőben. Már kezdtem szédülni a vérveszteség miatt.

Elzártam a csapot, és kiszálltam a zuhanykabinból. Magam köré csavartam egy törölközőt, de akkor eszembe jutott a kezem, ami még mindig vérzett.

Kerestem valami kötszert a neszeszeremben, de nem találtam. Rájöttem,hogy a bőröndömben hagytam.

Ki kell mennem érte. Ha nem kötöm be, össze fogok vérezni mindent.

Így hár egy sóhaj kíséretében elfordítottam a kulcsot a zárban.

Mikor kiléptem a párás helyiségből, két dolgot fedeztem fel. Az egyik az volt, hogy a szobában sokkal hidegebb van. Ez nem olyan fontos információ, szóval haladok tovább. A második pedig az, hogy Louis bizony ott ült az ágyamon, lehajtott fejjel, a kezét babrálva.

Teljesen lesokkoltam, nem tudtam megmozdulni.

Louis egyszer csak felemelte a fejét, és kínosan elmosolyodott. Nem hiszem, hogy egy szál törölközőben akart látni.

-Faith, beszélnünk kell...-kezdi, de amikor tekintete lentebb vándorolt a testemen, szeme megakadt a kezemen.

Lesütöttem a szememet. Ezt nem kéne látnia...

Louis szemszöge:

Teljesen lesokkolva néztem az előttem álló lányt. Kezén megannyi vágás „díszelgett", és nagyon sápadt volt. Haja vizesen tapadt a hátára, és kétségbeesetten szorította magához a törölközőt.

Felpattantam az ágyról, és lassan közelítettem felé. Mintha féltem volna, hogy valamilyen démon lakozik benne, pedig csak egy megtört lány állt előttem.

-Miért Faith?-fogtam meg óvatosan a vérző kezét, és felemeltem a teste mellől.

Lenéztem a sebekkel borított testrészére, és láttam, hogy egy-két vágás eléggé mély.

A kezét hirtelen rántotta el, de látszott, hogy fáj neki.

-Ne érdekeljen-csak ennyit mondott, majd gyorsan kikerült, és a bőröndjéhez sétált.

Oda fordultam hozzá.

-Miért nem akarod elmondani, hogy mi történt?-tettem fel a kérdést, ami azóta érdekel engem, hogy először betette a lábát a rendelőbe.

Nem válaszolt.

Hirtelen felegyenesedett, és határozott léptekkel megindult a fürdő felé.

Mielőtt bezárta volna az ajtót, visszanézett, és lehajtott fejjel ennyit mondott:

-Egyszer mindennek eljön az ideje, Louis.

És ezzel megint eltűnt az ajtó mögött.

Faith szemszöge:

Miután megint bezárkóztam a fürdőbe, gyorsan bekötöttem a kezemet,és felvettem a pizsamámat.

Remélve, hogy Louis már nincs a szobában, kimentem.

Szerencsére már nem volt ott, így lassan elsétáltam az ágyamig.

Felemeltem a takarót, és bebújtam alá.

Aznap este vacsora nélkül aludtam el.

Louis szemszöge:

Hajnalban azonnal kipattantak a szemeim, amikor sikítást hallottam az egyik szobából.
Először azt hittem, hogy valamelyik hugomnak van rémálma, de amikor a folyosóra értem, Faith szobája felől hallottam a hangokat.

A szoba ajtaja résnyire nyitva volt, így benéztem rajta.

Faith az ágyon forgolódott, a takarót teljesen lerúgta magáról és kiabált.

-Jake...-mostmár suttogott, de a hangja kétségbeesett volt.

Jake?