Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

7.rész "...Louis feküdt mellettem..."

Faith szemszöge:

Reggel fáradtan nyitottam ki a szememet. Nem volt valami jó éjszakám. Rémálmaim voltak egész éjjel.

Lassan felültem...volna az ágyon, ha egy erős kar nem tartott volna vissza.

Összeráncolt szemöldökkel néztem le magam mellé.

Louis feküdt mellettem egy szál melegítőben.

Ezt nem értem. Egyedül aludtam el...várjunk csak.

Könnyes arccal, teljesen leizzadva ültem fel az ágyamban. Remegtem. Féltem. Az éjjeli lámpám égett, és az ágyam mellett Louis guggolt. A hajamba túrtam, és visszadőltem a párnámra. Próbáltam rendezni a szapora lélegzetvételemet, de ahányszor lehunytam a szemem, felvillant néhány pillanatkép az álmomból.

-Faith,jól vagy?-hallottam közvetlenül magam mellől Tomlinson hangját.
Egy aprót bólintottam.

Hallottam, hogy feláll, és az ajtó felé indul,de én valamiért utánaszóltam.

-Louis!
Megfordult.

-Itt maradnál velem?-kérdeztem halkan.
A félhomály ellenére lehajtottam a fejem, és a kezemet kezdtem babrálni.

Nem válaszolt, de néhány másodperc múlva besüppedt mellettem az ágy. Lekapcsoltam a kislámpát, és betakaróztam.

Hirtelen két erős kar húzott magához. A szívem hevesebben kezdett verni, amikor Louis forró leheletét éreztem a nyakamon.

-Jó éjt, Faith!-motyogta.

-Neked is!-sóhajtottam, és lehunytam a szememet.

Sóhajtottam egyet. Nem akartam közel kerülni hozzá. Ráadásul ő a PSZICHOLÓGUSOM, én meg vele aludtam. Szép, mondhatom.

A hajamba túrtam, és felsóhajtottam.
Az ágy szélére ülve belebújtam a papucsomba.

Gondoltam hagyom Louis-t aludni, így halkan kiosontam a szobából.

Mivel ma szombat van, Daisy és Phoebe itthon vannak. Selytésem beigazolódott, amikor a két lányt a konyhában találtam.

-Jó reggelt Faith!-köszöntek, amikor beléptem a helyiségbe.

-Nektek is!-mosolyogtam rájuk.

Bekapcsoltam a kávéfőzőt, és elővettem a szekrényből egy bögrét.

-Faith, miért aludtatok együtt Louis-szal?-kérdezte a konyhapulton ülő Daisy.

A kezem megállt a levegőben.

-Öhm este beszélgettünk és elaludtunk-improvizáltam.

A jelek szerint a két lány elhitte, mert nem firtatták tovább.

Miután kitöltöttem a kávémat leültem az asztalhoz. A lányokkal beszélgetni kezdtünk mindenféléről.

Egyszercsak a szemem sarkából láttam, hogy Louis a neki háttal ülő Daisy felé közelít.

A következő pillanatban megcsikizte a hugát, aki felvisított és azzal a lendülettel leesett a konyhapultról.

Phoebe-val nevetve figyeltük a földön fetrengő Daisy-t és az őt csikiző Louis-t.

A csengő zavarta meg a két testvér harcát. Louis felállt és elment ajtót nyitni.

-Louis!-hallottam meg néhány másodperccel később egy női hangot.

Az ikrek felsóhajtottak. Először nem értettem, hogy mi ez az egész, de abban a pillanatban egy szőke cicababa lépett be a konyhába.

Elmorgott valami köszönés félét, de aztán észrevett engem.

-Ez meg ki?-kérdezte természetellenesen magas hangon.

Kirázott a hideg.

-Nem ez, hanem ő. És Faith-nek hívják. Az egyik betegem.-jelent meg a a szőkeség mellett Lou.

-Oh, Briana vagyok!-nyújtotta a műkörmös mancsát.

Furcsa tekintettel megráztam a kezét.

Ezután Louis és Briana felvonult az emeletre.

Az ikrek megkönnyebbülve dőlt hátra a széken.

-Nem csípitek mi?-nevettem fel.

Megrázták a fejüket.

-Ma egész nap itt lesz-forgatta meg a szemét Phoebe.

Uhh. Én csak 2 percet töltöttem el vele, de már elég volt.

-Elmegyünk moziba? Légyszi Faith!-vagott bociszemeket Daisy.

A testvére is csatlakozott hozzá.

-Menjünk! Készüljetek el!-mondtam.

Az ikrek már fel is szaladtak az emeletre.
Én is megittam a kávémat majd elmentem készülődni.

Gyorsan fogatmostam, és megfésülködtem. Felraktam egy minimális sminket, majd kiválasztottam a ruhámat.
Egy fekete farmert meg egy szürke pulcsit vettem fel.

A lányok még nem készültek el, így gondoltam szólok Louis-nak, hogy elmegyünk.

A szobája elé érve bekopogtam majd benyitottam.

Louis és Briana éppen készültek egymást lenyelni.

-Khm!-köhintettem.

Végre szétrebbentek.

-Nem akartam megzavarni semmit, csak szólok hogy az ikrekkel elmegyünk.-néztem rájuk gúnyosan.

Hátatfordítottam és elindultam de hallottam a lépteket magam mögül.

-Faith várj!-hallottam Louis hangját.

Megálltam.

-Sajnálom ezt az egészet....tudod, Briana-val...

-Nincs miért bocsánatot kérned-vontam vállat.

-De én...én-kereste a szavakat.

-Igen?

-Mindegy, hagyjuk...-sóhajtott.

Mielőt reagálhattam volna, már el is tűnt a szemem elől.