A Fóbiák

2.rész

Három nap telt el mióta utoljára voltam pszichológusnál.Ma sikeresen elvágtam az ujjam és mivel Hemofóbiám(vértől rettegés) van és egyedül voltam otthon ezért bepánikoltam.Felhívtam a nagyiékat akik egy utcára laknak tőlünk,aztán átjött a nagyi megnyugtatni.

Lenával mentünk megint a pszichológushoz,sikeresen átmentünk a hídon,aztán másfél órát bent voltunk.Amikor kiértünk a pszichológustól,megláttam az utca másik végén a tegnapi srácot.Tegnap nem nagyon figyeltem meg hogy hogy nézett ki,meg annyira gyorsan elsietett, de valamennyire emlékeztem.Fekete haj, magas, vékony, és a szeme kék, azt innen mondjuk nem látom de tegnap egész közelről láttam és megjegyeztem mert gyönyörű szeme van.

-Lena az ott nem a tegnapi srác?
-De tényleg.Egész helyes.Köszönjünk neki?
-Megőrültél?
-Ezt pont attól kérdezed aki most jött ki a pszichológustól?
-Jogos.Na menjünk nehogy észrevegyen.
-Szia! -Lena odakiáltott a srácnak én pedig olyan mérges pillantással néztem drága barátnőmre ahogy csak tudtam.
-Sziasztok! Te vagy a lány akit tegnap fellöktem ugye?Najó ez úgy hangzott mintha valami pszichopata lennék aki lányokat lökdös.Na mindegy, a nevem Edward Smith.
-Aria Grimes.
-Lena Adams.
-Ha van időtök akkor bemehetünk egy kávézóba.Meghívlak titeket valamire.
-Hát az a helyzet hogy nekem még dolgom van de a barátnőm ráér.
-Jólvan örültem Lena.
-Szintén. Na sziasztok,majd hívlak Aria.
-Szia.-hogy lehet ilyen áruló a barátnőm, na ezért még bosszút fogok állni.
-Ismerek egy nagyon jó kávézót.
-Ok,menjünk.

Elindultunk a kávézóba, elkezdtünk ilyen alap dolgokról beszélgetni,kor,lakhely,kapcsolat,család meg ilyenek.Megtudtam hogy nemrég költöztek ide, nincs sok ismerőse és hogy az anyukájával él mert az apja elhagyta őket,és megtudtam hogy szingli.Nagyban beszélgettünk amikor elértünk a hídhoz.Nekem földbe gyökerezett a lábam amikor rájöttem hogy nekem most át kell mennem rajta.

-Minden rendben?
-Hát... nem igazán.
-Mi a baj?-nézett bele a kék szemével az én szemembe.
-Tudod én nem véletlen mentem neked a hídon.
-Direkt nekem jöttél hogy utána meghívjalak egy kávéra aztán meg felszedj?
-Nem, úgy értem véletlen volt de nem véletlen volt becsukva a szemem,én félek átmenni a hídon. Vagyis pontosabban rettegek tőle.
-Ezt nem teljesen értem.
-Tudod nekem nagyon sok félelmem van amit fóbiáknak neveznek és csukott szemmel megyek át a hídon úgy hogy a barátnőm átvezet,csakhogy legutóbb nem nyitottam ki a szemem miután Lena azt mondta hogy átmentünk a hídon.
-Értem. -úgy láttam erősen gondolkodott a dolgon.
-Hogyha ezzel most elijesztettelek akkor nyugodtan mondd meg és elmegyek.
-Nem dehogy is-megfogta a kezem és megint belenézett a szemembe.-Átvezethetlek?
Biccentettem és becsuktam a szemem,Edward átvezetett a hídon,aztán kinyitottam a szemem.
-Látod túléltük.
-Igen.-annyi dolog kattogott az agyamban,hogy-hogy nem ment el egyszerűen,ki akar egy ilyen szerencsétlen lánnyal foglalkozni?

Beültünk a kávézóba és részletesebben elmeséltem neki mindent.Aztán ő is mesélt minden felét. És gyorsan elment az idő. Azon kaptam magam hogy kint besötétedett. Ami baj mert Kozmikofóbiám van ami a csillagoktól, űrtől és az űrben levő végtelenségtől való félelem. Kimentünk az ajtón de én szigorúan a földet néztem.
-Milyen fóbia?
-Tessék,mire gondolsz?
-Már megint idegesen viselkedsz,és csakis a földet nézed mintha annyira érdekes lenne.
-Kozmikofóbia.
-Az űrtől félsz?
-Igen.
-Hazakísérjelek?
-Ha nem gond akkor nagyon megköszönném.
-Persze hogy nem gond.

Hazafele beszélgettünk mindenféléről,útközben előjött pár fóbiám még, de nem pánikoltam annyira.

-Itt is volnánk, köszönöm hogy haza kísértél.
-Nincs mit,itt a számom,ha valami baj van hívhatsz.-átnyújtott egy lapot.
-Például ha át kell mennem egy hídon?
-Például. -röhögött.
-Jólvan,akkor jó éjt!
-Jó éjt!

Bementem a házba és rögtön letámadtak a szüleim hogy hol voltam és kivel,mivel szinte sosem megyek el ilyen későig a betegségem miatt.

-Nyugalom,Lenával bementünk egy kávézóba aztán nem figyeltük az időt.
-Aham,Lenával voltál, persze.
-Igen képzeljétek, jól elvoltunk.
-Ha te mondod-anyám sokat sejtően nézett rám, neki nem lehet hazudni.

Felmentem a szobámba,leültem a laptopom elé és elkezdtem írni.Ha van időm akkor általában írogatni szoktam,szeretnék egyszer írónő lenni.Meg hát mivel a félelmeim miatt nem tudok rendes munkahelyen dolgozni ezért ez egy jó megoldás, és mások szerint értek is hozzá.

Az írás kicsit elvette az eszem de amikor lefeküdtem akkor elkezdtem gondolkodni Edwardon,de nagy nehezen elaludtam.