Fehér nyakkendő

31. Áldozat

Michnek a torkában dobogott a szíve az idegességtől. Már órák óta feléjük sem néztek, és Rainnel el sem tudták képzelni, hogy mi történhet éppen a Keletiben vagy a város többi részén.

Habár a Clarheit fiú meglehetősen optimistán és jókedvűen viselkedett mióta visszahozták őt Calebtől – természetesen nem osztotta meg Michsel, hogy mi a fene történt közte és a bátyja között –, egy idő után őt is átjárta a levegőben parázsló, megmagyarázhatatlan feszültség. A vihar előtti csend. Már egy órája alig szóltak egymáshoz, mindketten a gondolataikba mélyedtek. Egyiküknek sem fűlött már a foga egymás szívatásához és a gúnyos beszólásokhoz, mert érezték, hogy valami baljós közeleg.

Mich kezdett megőrülni a sok agyalástól és tehetetlenségtől, folyamatosan azon pörögtek a gondolatai, hogy mi lehet Dwighttal. A fiú minden bizonnyal utána eredt, de még mindig semmi hírt nem kaptak felőle és ez a végtelenségig idegesítette.
Ne csinálj hülyeséget, kérlek, csak ne csinálj hülyeséget! Azonban jól ismerte legjobb barátját, és tudta, hogy pontosan valami hülyeséget fog tenni. Miatta. Mert ő is pont ugyanolyan csökönyös és makacs tudott lenni, mint ő maga.
Istenem, ha történik vele valami...

Abban a pillanatban kinyílt végre a pince ajtaja, de Micht egyáltalán nem járta át megnyugvás, amikor belépett rajta az ismeretlen csatlós. A zsigereiben érezte, hogy valami borzalmas fog történni. Azonban próbálta összeszedni magát.

– Na végre. Kaphatnánk valami tájékoztatást arról, hogy Caleb meddig tervez még minket bezárva tartani? Kezdem halálra unni magam! – förmedt rá a férfira pimaszul és arisztokratához méltó fölényességgel, de közben majd kiugrott a szíve a helyéről. Rain rögtön ott termett mellette és merően nézte a tőlük kétszer nagyobb férfit.

– Én pedig a színjátékát unom, de kurvára! – nézett élesen a csatlósra. Már teljesen eltűnt a korábbi jókedve, Mich érezte, hogy árad belőle az indulat. – Ha már ennyi energiát fektetett ebbe a műsorba, akkor legalább engedjen ki minket és hadd lássuk mi is, hogy mi a faszról van szó!

A csatlós csak kifejezéstelenül bámult rájuk, nem hatotta meg a számonkérésük. Némán elővette a telefonját a zsebéből, majd elkezdett valamit nyomkodni a készüléken.

– Caleb küldött nektek egy üzenetet – közölte érzelemmentes hangon, mire bekapcsolódott a szerkezet hologramja. Egy téglalap alakú vetítősáv jelent meg a levegőben, valahol előttük. – Ez majd talán befogja a nagy pofátokat és megtanuljátok végre, hogy hol a helyetek.

Amikor kivetült eléjük a kép, akkor Mich először nem értette, hogy mit is lát. A szemei teljesen elkerekedtek, és úgy nézte a fotót, mintha egy számára felfoghatatlan, idegen jelenséget bámulna. Nem kapott levegőt, úgy érezte, hogy a tüdeje összepréselődik. Jobban fuldoklott abban a pillanatban, mint amikor a füst ellepte a pincét. Ez nem az, amire gondolok, igaz? Ez nem az...

Az a srác nem Dwight a képen. Az a srác, akinek két hatalmas és véres vágás piroslik a hátán, az nem Dwight. Nem lehet. Az a két borzalmas C betű pedig nem Caleb Clarheit monogramja. Nem vághatták meg az ő legjobb barátját, nem gyalázhatták meg őt ilyen mértékben, nem. Nem tehette ezt Caleb vele. Nem, nem, nem.

– Ez csak egy képmanipuláció! – kiáltotta Mich továbbra is hitetlenkedve és úgy nézett a csatlósra, mintha nem akarná felfogni, hogy ott áll előtte. Mintha ő is csak egy hologram lenne. – Azonnali eredetvizsgálatot kérek, ez egy aljas átverés! – Mich egyre hangosabban ordított, már-már hisztérikus magasságokat ért el a hangja. – Indítsd el a képvizsgálatot, most azonnal! Ez egy rohadt nagy hazugság!