Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

3. Első benyomás

Mire felébredtem a testemet átjáró lüktető fájdalom elmúlt és nem is voltam tele lila foltokkal. Egy percig azt hittem otthon vagyok. Furcsáltam is, hogy Luke nem akart megszívatni. Az ágyba fekve rájöttem: anyát elrabolták és most egy fura helyen vagyok ahol Luke nem piszkál. Egyenlőre. Nekem megfelel ha drága bátyám távol tartja magát tőlem. Nem is keltettek fel. Magamtól ébredtem és volt alkalmam megszemlélni a fura helyet. A szobában sok ágy volt egy kis fürdőszoba és a végében egy szökőkút, ami állandóan csobogott, így az első dolgom volt felkeresni a mosdót. Kimentem a házból. Kint szerencsére nem volt messze a lányvécé. Miután elvégeztem a dolgomat gondoltam, hogy szemügyre veszem a külsőm a tükörben.(Kárfelmérés) Nem néztem olyan rosszul ki, mint hittem. Az arcom tele volt horzsolásokkal és egy ragtapaszt találtam a homlokomon, ami nyilván egy sebet takart. Sóhajtottam egy mélyet. Éppen indultam vissza a házikóba, mikor megszólalt valami kürt, amitől majdnem széthasadt a dobhártyám. Azt hiszem valami táborban lehettem a házakból ítélve. A kürtszó után azonnal felbolydult az egész hely. Hirtelen zsongani kezdett minden és gyerekek szaladgáltak össze- vissza. Végül eldöntöttem, hogy nekem ehhez még korán van így visszacsászkáltam a helyre ahol aludtam. Apu már nem volt ott csak Bianca, akit sikeresen felkeltettem.

- Lisa! Mi ez a hely? - kérdezte álmosan. Istenem olyan aranyos, hogy belehalok. A cukiságméter kiakadt.

- Én se tudom. - válaszoltam őszintén. Bius szemei megteltek könnyel.

- Jól vagy ugye? Tegnap te..... - szipogta. - És Anya..... Hol van?

- Nyugi. Semmi baj. Megtaláljuk anyát. Megígérem. - öleltem meg a hugicámat. Erre kicsit elcsendesedett. Hirtelen kinyílt az ajtó és apa jelent meg.

- Itt egy egy kakaós csiga Biának és Lisának. - mutatta a kaját. Csak ekkor vettem észre mennyire korog a gyomrom.

- Éhen halok - mondtam és a zsákmány után vetettem magam, ami azt eredményezi, hogy majdnem feldöntöttem aput.

- Egy köszönöm apu jól esne, miután nem hagylak titeket éhen halni. - vetette a szememre.

- Bocs. Csak tényleg meghalok egy kis kajáért. - magyaráztam ki magam.

- Na. Miután megetted gyere velem Picúr! - nézett apa Biusra. Miután végeztünk apa és Bia elmentek, így engem egyedül hagyva a házban. Elég kényelmetlen volt. Apa hamarosan visszatért, majd ezt mondta:

- Sajnálom, hogy eddig nem mondtuk el.... - sóhajtott. - Anyukád és én félistenek vagyunk. A görög mitológia... Az istenek, a szörnyek mind igaz. - néhány döbbent pislogás után, hirtelen nevetni kezdtem. Azt hittem viccel, hogy megpróbál felvidítani. Pár perc kínos hallgatás után megszólaltam.

- Várjunk. Ezt te nem viccnek szántad? - megrázta a fejét.- Te komolyan elhiszed amit mondtál? - az arca kifejezéstelen volt, de szemében valami furcsa tükröződött.

- Lisa. A saját szemeddel láttad, mi történt anyáddal. - mondta végül.

- Azt se tudom mit láttam! - csattantam fel. - Csak azt tudom, hogy...- csuklott el a hangom. - Csak azt tudom, hogy anya bajban van és én tudok tenni semmit. - lesütöttem a szememet, ahogy a gondolatok kavarogtak a fejemben. Nem tudtam mit gondoljak, de borzalmasan éreztem magam. Apa nem mondott, csak megölelt.

- Gyere. - szólalt meg végül és intett, hogy kövessen. Egy arénáig vitt, ahol egy szőke lány várt ránk.

- Becky ő itt Alice. Alice ő itt Becky aki körbe fog vezetni. - a lány morgott valami olyasmit, hogy: " Becca vagyok. " , majd elmosolyodott.

- Rebecca Light örvendek, hogy megismerhettelek. - nyújtott kezet, amit én elfogadtam.

- Rendben lányok akkor én most megyek beszélni Kheirónnal és magatokra hagylak titeket. - jelentette ki apa, aztán elrohant. Kicsit jobban szemügyre vettem a lányt. Körülbelül velem egyidős lehetett, nálam nem sokkal magasabb. Hátközépig érő, hullámos, vajszínű haja volt, világoskék szeme és kissé sápadt bőre, mint aki nem aludt eleget. Farmer rövidnadrágot viselt egy fehér felsővel, amit vízszintes fekete csíkok díszítettek, a hátán pedig egy íj foglalt helyet és egy tegez.

- Én Alice Jackson vagyok. - mutatkoztam be.

- Percy Jackson és Annabeth Chase lánya vagy ugye? Percy mesélte, hogy van két kislánya is. - hadart a lány.

- Kíváncsi vagyok miket mondott rólam. - morogtam az orrom alatt. Közben a Becca ezt mondta:

- Gyere körbe vezetlek! A végeztünk visszajövünk ide, hogy Dan felmérjen. - és elindult.

- Hogy ki, mit csináljon? - siettem értetlenkedve utána.

- Dan. Daniel Backer. Hermész fia. Mi ketten fogadjuk az újoncokat. Én körbe vezetem őket, Dan pedig felméri a képességeiket, már amennyiben nem ismeri el őket a szülőjük azonnal, vagy második generációsokról van szó. Tudod, az olyanoknál, mint te ez alapján döntjük el, hogy melyik házba kerültök. - magyarázta hadarva.

- Ismét mi? Milyen házak, milyen szülők? Mi? - teljesen hülyének éreztem magam, ahogy beszélt.

- Ja igen. Bocsi. Az én hibám. - csapott a homlokára. - Tehát, üdv a Félvér táborban, a görög félistenek menedékében. - mutatott körbe. Közben visszatértünk a házakhoz. - Ezek a házak mind egy- egy istenséget szimbolizálnak. Ha egy félvér megérkezik az isteni szülőjének kötelessége őt elismerni előbb vagy utóbb. Amíg nem ismerik el adott gyerek a Hermész bungalóban marad.

- Miért pont abban? Hermész nem a tolvajok istene? - kérdeztem.

- Az utazóké. Ezért megy a Hermészben mindenki, akit még nem ismertek el. - magyarázta. A házikók a legkülönfélébb módokon néztek ki. Mindegyik olyan volt, mint egy rendes tábori bungaló furcsán kidekorált változata. Becca megállt egy arany bevonatú ház előtt. - Ez itt van én otthonom. Az Apollón bungaló. - mondta.

- És a képességek, amiktől meséltél? - tereltem a témát. Reméltem, hogy nem akarja kikérni a véleményemet a ház kinézetéről.

- Ja igen. A félistenek mindig örökölnek valamit a szüleiktől. Több- kevesebb dolgot. Például Athéné gyerekei okosak, Zeusz gyerekei irányítják az időjárást, Aphrodité gyerekei szépek... Ilyesmi. - relatíve hamar visszatértünk az aréna vagy mi elé. Most már én is bementem. Szinte teljesen üres volt. A pálya közepén ült egy velem egykorú lehetett. Lesimított barna haja volt és jádézöld szemei. Fiúhoz képest nem volt túl magas, elég kisportoltnak tűnt, de nem volt nagy darab. Leginkább a lábai voltak izmosak. "Biztos sokat fut" - gondoltam. Összességében egy kedves srácnak tűnt, aki valamiféle szimpatikus aurával rendelkezik, amit nem nagyon tudok megmagyarázni. Narancssárga Félvér tábor feliratú pólót viselt. Mikor meglátott minket felállt és élénk sétált, majd azt mondta:

- Ne már Becca! Hol a csapatszellem? - mutatott a lány pólójára.

- Mosásban. - felelte a lány. A fiú felém fordult.

- Daniel Backer vagyok. Hermész fia. Én fogom felmérni a képességeidet.