Story Of My Life

Season 3. Chapter 15. (102.)~ "Ezt a látványt..."

Itt a következő rész, amely még mindig nem túl izgalmas, de a későbbiekben teszek az izgalomról. A következő rész szerintem csak két hét múlva fog érkezni, hiszen azt sem tudom, hol áll a fejem. Annyi dolgom lesz a jövő héten... Fuvolapróbáról- próbára fogok járni, és azt sem tudom mikor fogok tanulni... És ígyis lemaradtam a részek írásával, így már egy sincs megírva előre, úgyhogy nem tudom mikor fogom tudni a következőt szolgáltatni, de mindenesetre igyekezni fogok vele! Ígérem, és valami kis izgalmat is csempészek bele... 

Jó olvasást a mai részhez! Puszika!     

.::Lily Smith::. Június 2. 

Kirázott a hideg, mikor ujjak érintették az oldalam, a csípőmnél, egészen hosszan a combom felé. A szám azon nyomban mosolyra húzódott, és csak fokozódott az izgalmam. A következő pillanatban a nagy ujjak helyét valami egészen apró ujjacskák vették át Kinyitottam a szemem, majd magam előtt pillantottam meg az én szőke hajú, kék szemű kislányom, akinek a szája hatalmas vigyort formált. A kicsi kezek elhagyták a bőröm, amikor felültem. Emma törökülésből egyből azon nyomban állásba pattant. A pici lábai belefúródtak a puha matracba.

- Boldog Szülinapot, anyu!- mosolygott még jobban, már ha lehetett annál is nagyobb vigyor az arcán.

- Köszönöm!- mosolyogtam vissza rá, a könnyeimmel küszködve, hiszen tűnhet bármilyen furcsának is, megérintett egy az apró gesztus, hogy egy rajzott nyomott a kezembe. Jobban szemügyre vettem az alkotást. A kép sarkában egy hatalmas ház állt, előtte Emma és Harry kutyus, mellettük Jacob. A tekintetem rajtam és Louis- n állapodott meg. Mi egyáltalán nem tűntünk gyerekrajznak, hiszen szerintem egy két és fél éves nem igazán tudja ilyen kézügyességgel megrajzolni a szüleit, ráadásul csókolózva.

- Apu segített benne!- magyarázta meg gyorsan a kislányom.

- Emma! Nem megmondtam, hogy ez a mi kis titkunk marad?- dorgálta meg játékosan a lányát Louis. Megfordítottam a fejem és egyenesen a férjem gyönyörűen, boldogan csillogó szempárjába néztem bele. Hívogató ajkain egy ugyanolyan mosoly ült, mint Emmáén. Nagy kezeiben Jacob nevetve nyújtotta felém csöppnyi végtagjait. Boldogan vettem át Louis- tól. Megpusziltam édes, pufók pofiját, mire elnevette magát, az én szívem pedig abban a pillanatban facsarodott össze. Annyira aranyos volt.

- Emma!- hallottam meg Louis hangját, amint odahívta magához a lányunk. Emma boldogan ugrált oda, majd Louis suttogott valamit a fülébe, Emma pedig mosolyogva bólogatott. Leugrott az ágyunkról és kiszaladt a folyosóra. Louis ezután felállt, majd egy szó nélkül kivette Jacobot a kezeim közül.

- Maradj itt, baby!- suttogta, miután egy puszit nyomott az arcomra.

Alig két perc telt el, máris visszatért, ugyanúgy egy boxerben, amiben volt. Pár lépéssel átszelte a közte és az ágy közötti távolságot, majd felém tornyosult. Akkor már tudtam, hogy mire fog készülni, és örömmel álltam az útjába. Louis csakugyan felém térdelt, a hasamban pedig már a puszta látványától feléledtek a pillangóim, és az a jól ismert érzés járta át az egész testem. Rögtön felforrósodtam, de Louis szerencsémre egyből maga alá tepert. A fehér trikóm feltűrte, majd a mezítelen derekamon simította végig a kezét. Ujja nyomán libabőrős lettem, és kirázott a hideg is. Szívem majd' kiugrott a helyéről, és az arcom még pirosabb lett. Louis sem tétlenkedett, egyből felhúzta a trikóm, és átbújtatta a fejem felett. A melltartópántom lehúzta a vállamon, majd egy kicsit megemelt, így ki tudta kapcsolni azt. Elégedetten, csupa vágyakozással a tekintetében nézett végig a testemen, amit immár csak egy felesleges anyag választotta el tőle...

Alig fél óra múlva...

Louis a mellkasomon pihentette a fejét. Nagyjából már sikerült normalizálni a légzésünk, de még mindig éreztem, hogy forrt a vérem. A férjem az arcát a vállamba fúrta, a kezével pedig körbeölelte a derekam, így pedig csak még közelebb préselt magához. A kezem a hajába vezettem, majd mikor a tenyere levándorolt a combomra, belemarkoltam. A cselekedetem belőle egy igazán mélyről jövő morgást váltott ki, mire csak elmosolyodtam. Louis értette a célzást, így a keze ismét a derekamon kötött ki.

- Louis?- szólaltam meg, mire ő felemelte a fejét a mellkasomról. – A gyerekek?

Louis nem válaszolt a kérdésemre, helyette feltámaszkodott az alkarjára, majd még messzebb került tőlem azzal, hogy a tenyerére nehezítette a súlyát. Felült, így én is követtem. Borostás arcát az az eszeveszettül szexi mosolya ölelte körbe, amitől nem is olyan régen még több millió lány volt oda meg vissza, de az összes közül nekem tetszett a legjobban.

- Kezdj el készülődni!- mondta még mindig mosolyogva, én pedig értetlenül meredtem rá.

- De mégis...- nem hagyta, hogy befejezzem, hiszen a mutatóujját a számra tapasztotta.

- Cssssss...- vigyorodott el még jobban. – Ne beszélj! Inkább pakolj be egy bőröndbe.

Ezzel a mondattal hagyott ott, megsemmisülve a nagy franciaágyon. Tanácstalan voltam, így miután Louis felvett egy Calvin Klein alsót a gardróbszoba felé igyekezett. Utána akartam menni, de egyszerűen becsapta előttem az ajtót.

- Louis!- dörömböltem, de mintha meg se hallotta volna. – Louis? Légyszi!

- Mondjad, Baby!- nyitotta ki végre az ajtót, de csak résnyire. Az apró résen keresztül nézett rám ugyanazzal a pimasz vigyorral az arcán.

- Miket pakoljak?- nyögtem ki végre.

- Valami szexit! És legyen fürdőruha! Feltétlenül!- adta meg végre a választ.

Megforgattam a szemem, és a fürdő felé igyekeztem. Becsuktam magam után az ajtót, és úgy döntöttem megmosom a hajam. Mivel már így is ruhátlanul voltam, minél gyorsabban a zuhany alatt akartam lenni. Megnyitottam a forró vizet, amely már azonnal meleg volt, majd a megfelelő hőmérségletűre állítottam. Hagytam, had lazítson el. A szemem becsukva álltam a víz alatt, mígnem egy kezet éreztem a derekam köré fonódni. Ezek után egy csupasz mellkasnak ért a hátam. Ezt követően pedig egy borostás arcot éreztem meg a nyakamnál. Elmosolyodtam, hiszen tudtam, mi lesz a vége az ilyen közös zuhanyzásoknak.

Louis egyik keze a derekamról a combomra vándorolt, míg a másik kezével a hasam ölelte körbe, ezzel is közelebb préselve magához. Már ha lehettem ennél is közelebb hozzá, márpedig lehettem. Egy gyors mozdulattal maga felé fordított, de a szemem még mindig nem nyitottam ki.

- Megengeded, hogy kiengeszteljelek?- kérdezte, én pedig vágyakozás teljesen nyitottam ki a szemem, és néztem rá. Bólintottam, ugyanis olyannyira elvarázsolt a látványa, hogy nem tudtam megszólalni. Azt a látványt, amiben nekem ott részem volt... én... egyszerűen elakadt a szavam. Louis annyira gyönyörű volt, és nem tudom ezt másik sóval helyettesíteni. Én ezt kívánom, minden nőnek! Ezt a látványt...

A férjem nem várakoztatott meg sokáig. Levezette mind a két kezét a combomra, miközben leguggolt előttem.A szememmel követtem minden mozdulatát, hiába tudtam mire készül...