Egy rákos csajszi naplója

~Boldogság~

Valaki hátulról megragadta Chris vállát és maga felé fordította, majd behúzott neki egyet.
-Ezt meg miért kellett?-kiabáltam Briannek és leguggoltam egy szalvétával Chistian-höz.
-Gyere fel a szobámba!-utasított és sarkon fordult.
-Sajnálom, de most ezt el kell intéznem.-törölgettem le Chris-ről a vért. Felálltam és elmentem. Felszaladtam a lépcsőn egyenesen Brian szobájába.
-Miért smároltál vele?-kérdezte idegesen.
Nem tudom miről beszélsz.-vontam vállat. -Én csak megpusziltam, mert ő legalább törodött velem nem úgy, mint te Mr. Rubycicávaljólszórakozó.
-Figyelj!-kezdett bele.-Nem tudom hová akarsz kilyukadni, de akkor sincs rendjén, hogy a barátnőm más srácot puszilgat.-flegmázott.
-Csak arra akarok kilyukadni, hogy én nem akartam ilyen nagy felhajtást. Úgy voltam vele, hogy majd iszogatunk és aztán szépen kettesben maradunk, de NEM.-mondtam és mondtam.-Megjelent Rubybaba egy hadsereggel, te meg azóta is a nyakában lihegsz.
-Ez nem igaz és úgy látszik még is találtál valakit a "hadseregben"-rajzolt nyuszifüleket a levegőbe -akivel jól szórakoztál.
-Komolyan? Jól szórakoztam? Mikor Ruby lelökött Kevinről megütöttem  a bokámat, leesett a parókám, egyedül ültem a lépcsőn és csak azt láttam milyen jól elvagytok.-panaszkodtam.- Tudod ezek után szerintem megérdemlem, hogy egy fiú felkérjen táncolni és jobb kedvre derítsen.
-Hé, kincsem!-ölelt magához.-Ezt nem tudtam.
-Miért is figyelnél egy olyan lányra, aki úgy is hamarosan meghal?-ezt a kérdésemet így visszagondolva megbántam.
-Ne mondd ezt! Én téged SZERETLEK! Nem mást...Nem Rubyt. Ő olyan, mintha a tesóm lenne.  Régóta ismerem. Együtt nőttünk fel.-ültetett le az ölébe.
- Biztos?-fúrtam a fejem a nyakába.
-Még semmiben nem voltam ilyen biztos.-puszilgatott.
-Most le kell mennem.-szóltam, pedig nagyon jól esett, amit csinált.
-Nekem is.-sóhajtott.
A lépcsőn összekulcsolta kezünket és úgy mentünk le. Megkerestük Christ, aki még mindig ugyanott ült.
-Figyelj haver sajnálom!-kért bocsánatot Brian.-Elborult az agyam. Szent a béke?
-Persze.-pacsizott le Briannel Chris.-Tudom én is hibás vagyok, hogy kikezdtem Zoe-val.
-Öhm skacok..-halkította le a zenét Brian-vége a bulinak. Tudom rövid volt, de ez van. Majd máskor ígérem jobb lesz.
Szomorúan, de elmentek az emberek.
-Kevin elkísérjelek benneteket vagy visszataláltok?-kérdezte tőle Brian elköszönéskor.
-Nem kell nyugi. Nem ittam annyit, mint a lányok. Amúgy is csak a villamosig kell menni.-legyintett.
-Akkor jó.-bólintott Brian.
-Sziasztok!-köszöntünk el. Én Briannnél maradtam, vele szerettem volna lenni.
-Nem folytathatnánk ott ahol abbahagytuk?-bújtam oda hozzá.
-Mire gondolsz?
Megcsókoltam, majd elkezdtem a nyakát is behinteni puszikkal. Egyből vette a lapot. Felkapott én pedig körbefontam a lában a derekán. Felvitt a szobájába és ledöntött az ágyra. Vadul csókolt egyszer aztán gyengéden. Levettem a pólóját és felülkerekedtem rajta. Sokáig ezt játszottuk még és már éreztem, hogy felizgattam, de pont akkor kellett megszólalnia a telefonomnak. Nyűgösen leszálltam Brianről és a telefonomért mentem.
-Anyu?-kérdeztem.
-Kislányom már megint hol vagy?-hallottam anyu ideges hangját.
-Briannél.-szóltam.
-Mégis mit keresel te ott? Fél órán belül a kórházban legyél!-parancsolt rám, majd letette.
Briannel gyorsan felöltöztünk és elindultunk. Mikor megérkeztünk a kórházba, bementem a kórtermembe és láttam, ahogy az én ideges anyám ott topog.
-Nem hiszem el.-kezdte.-Nem hiszem el, hogy ezt kell megint csinálni.
Nem tudtam visszaszólni, mert ismerős arcok léptek be.
William jött be két oldalán Katherin-nel és Kevinnell valamint Brian ballagott hátul.
-Nos fiatalok!-kezdett bele a mondókájába Will, mint egy bölcs öreg ember.-Nem akarok itt apáskodni felettetek, de ez így nincs rendben. Kérlek titeket ne úgy hagyjátok el ezt a helyet, hogy nem szóltok.
-Jó rendben.-ültem le durcásan.
-Különösen te Zoe. Ez már a második dobásod, hogy nem szóltál. Most még nem teszek semmit, de ha következőnek ilyen lesz mindannyiótok mehettek innen. A szüleitek azt kérték, hogy 24 órás felügyelet alatt legyetek, nem pedig, hogy úgyanúgy kószáljatok akárhová. Akkor otthon is maradhattok és csak a kezelésekre kell bejönni.
-Bocsánat!-mondtuk. Rosszul esett amit mondott, de igaza volt.-Nem fordul elő mégegyszer.
-Ennek örülök, de próbáljátok is betartani.-szólt majd elhagyta a szobát.
-Hát akkor... Jó éjt Amy néni, majd találkozunk Zoe!-köszöntek el a barátaim.
Brian is kiment, mert látta, hogy anyu négyszemközt akar velem beszélni.
-Figyelj Zoe!-ült le mellém anyu.-Én megértem, hogy több időt akarsz eltölteni Briannel. Ez teljesen normális, de megígéred, hogy máskor szólsz, ha elmész?
-Persze.-nyugtattam meg. Jaj, ezek az anyák!-Reggel benézek. Ja és amúgy... Brian apukája felhívott, hogy tudna nekem mutatni egy üzletet. Holnap megnézhetnénk.
-Szuper!-örültem meg.
-Na megyek, mert hullafáradt vagyok. Szia kincsem!-puszilt meg.
-Csáó!-köszöntem el.
Visszajött Brian és segített leöltözni.
-Köszi, hogy beszéltél apukáddal anya üzletével kapcsolatban.-mondtam.
-Nincs mit.-adott egy pizsamát a kezembe.
-Nagyon jó volt veled. Kár, hogy nem maradhattam.
-Bepótóljuk.-helyezte fel az infúziót. Adott egy csókot és elköszönt.

•••

Egy puha ajak, és mégegyszer és mégegyszer az arcomhoz ért.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?-suttogta egy rekedtes hang.
-Én még jobban.-húztam száját a számra.
-Ne most, kincs.-húzódott el.
Felültem és szembetaláltam magam a világ leghelyesebb fiújával és ő csak az enyém.
-Itt van anyukád.-folytatta.
-Kint?-dörzsölgettem a szemem.
-Igen.-vette ki bőröm alól azt a kényelmetlen csövet.
Elmentem a mosdóba. Megmostam az arcom, felvettem egy szoknyát, blúzt és egy blézert.
-Vegyél fel egy nadrágot!-szólt rám Brian, mikor kijöttem a fürdőből.-Így is le van gyengülve a szervezeted, sokkal könnyebben megbetegedsz.
-Nem fogok megfázni nyugi.-húztam fel a convers tornacsukámat.
-Úgy legyen.-nyomott egy puszit a fejemre.-Mehetünk?
-Te is jössz?-kérdeztem.
-Nem mehetek?-görbítette le száját.
-Dehogy nem, drágám.-bújtattam kezem az övébe.
Anyu Kate-tel a folyosón várakozott. Az ingatlan a közelben volt, így sétáltunk. Anya ment elöl, mi Briannel egy kicsit lemaradva haladtunk. Kate a hátunk mögött szórakozott  a fényképezővel. Szerintem rólunk is csinált hátulról egy-két képet. Mikor megérkeztünk a házhoz Brian benyitott.
-Apa!-kiáltotta el magát.
Szemből egy ajtóban megpillantottunk egy kb. 50 éves emert. Mosolygós arca és mogyoróbarna haja volt. Fekete keretes szemüvege mögül kék szemével ő is pillanatok allatt végigmért bennünket.
-Jó reggelt mindenkinek!-tárta szét a kezét.
-Viszont!-mondtuk kórusban.
-Ha nem tévedek ön Ms. Rose!-nyújtott kezet anyának.
-Ms. Rose?-értetlenkedtem és odahajoltam a nővéremhez.
-Anya lecserélte a nevét, hiszen rég nincs együtt apánkkal.-suttogta.
-Nekem ezt miért nem mondta?-kérdeztem tőle.
-Biztos elfelejtette.-mondta.-Mostanában kicsit szétszórt.
-És te pedig biztos a fiam párja vagy. Zoe ugye?-vágott a gondolatmenetünkbe Brian apukája.
-Igen. Örvendek.-ráztam vele kezet.
-George vagyok.-mutatkozott be, majd Kate-hez fordult. Addig körbenéztem. Ez egy szép négyzet alakú helység volt sok ablakkal, bementem azon a bizonyos ajtón egy kisebb szobába érkeztem. Onnan két ajtó nyílt, az egyik a mosdóba, a másik egy sötét szobába vezetett. Teljes mértékben beleszeretem. Már el is képzeltem mi hol lenne.
Kb.15 percig anyu beszélt Mr. Adams-szel aztán felénk fordult.
-Megveszem.-ujjongott. Nagyon jó volt ilyen boldognak látni. Megírta anya a csekket és visszasétáltunk a kórházba. Egész nap Briannel voltam és nagyon jól esett. Este valamilyen oknál fogva egyszer csak úgy éreztem, mintha órákon keresztül valami nagy fizikai munkát végeztem volna és nagyon-nagyon álmos lettem, így korán nyugobóra tértem.