The World Of Dreams~Blake Gray

20.rész

Stúdióban---------------------------

Lassan lépkedtünk be a stúdió kapuin.
-De rég jártunk már itt.-szippantott a levegőbe Cam. Tényleg...végre vége annak a sok bonyodalmnak (vagyis csak azt hittem)
-Sziasztok! Üdv újra itt. Egy kicsit meg vagyunk késve de azért menjetek be!-köszöntött minket egy 20as éveiben járó nő. Khmm és mivel nem panaszkodhat az alakjáról a fiúk egész végig a seggét bámulták. Felvont szemöldökkel néztem Blake felé.
-Khm...-krágoktam Blake felé.
- Igen?-borzongott meg. Aztán leesett neki.
-Jajj Baba. Tudod hogy neked jobb segged van!-markolta meg a fenekemet.
-Blake ezt ne itt!-suttogtam neki.
-Késő! Már láttuk amit nem kellett volna!-röhögött Taylor, majd én hozzávágtam a táskámat.
-Jujjj kaptam egy csillámos táskát!-kezdett el vékony hangon ugrándozni.
-Hozhatod is egésznap!-vigyorogtam majd elindultam a stúdió terme felé.
-Valószínű hogy valaki még próbál!-mondta Aaron.
-Nézzük meg!-ugrándozott Johnny. Mikor benyitottam nem hittünk a szemünknek................. ugyanis Shawn Mendes próbált a teremben, és éppen a Mercyt énekelte. Tipikus fangörcsöt kaptam. Lilii06😂😂😂 
Úr isten Shaw Peter Raul Mendes itt énekel a szemem elött. Teljesen ke voltam sokkolva. Mikor végelett a számnak Cameron egyből odament hozzá és lepacsizott vele. Hiszen régen ő is Magcon tag volt. Mikor mindenkivel lepacsizott odajött hozzám.
-Gondolom te vagy a híres Talia. Aki elcsavarta a mi Blake Grayünk eszét.-állt elém.
-Ööö I-igen!-nem tudtam beszélni. Jujj de kinos.
-Úr isten el sem hiszem hogy Shawn Mendes itt áll elöttem!-nevettem kínosan.
-Pedig itt állok!-húzta ki magát.
-Megölelhetlek?-kérdeztem Boci szemekkel.
-Nem!-vágott komoly arcot. Majd elmosolyodott és szorsan megölelt. Teljesen sokkban vagyok.
-Te Talia! Nem is tudtam hogy nagy fanja vagy!-biccentett Jacob Shawn felé.
-Hát pedig én vagyok a Biggest Shawn Mendes fan ever!-röhögtem. Mikor valaki megkocogtatta a vállam. Johnny volt az.
-Keresnek valakik!-közölte velem. Engem?? Ugyan ki keresne?? Megvontam a vállam majd kimentem. Hirtelen lerohatn egy negyven év körüli házaspár. Vagyis gondolom azok.
-Talia! Jézusom nagyon megnőttél. Annyira hiányoztál!-ölelgettek meg. Mi a? Kik ezek?
-Khm már elnézést!-szedtem ki magam a karjaik közül.-De maguk kicsodák?-néztem rájuk kérdően.
-Mi a szüleid vagyunk!-mondták. Hogy mi?? Nem nem az nem lehet..... nem nem.
-N-n-em maguk nem az én szüleim!-dadogtam.
-De-de mi vagyunk azok!-mondták.
-Maguk nem a szüleim! A szüleim elhagytak kis koromban. Maguk nem az én szüleim!-kezdtem el kiabálni. Közbe kezdett könnybe borulni a szemem.
-Nyugodj meg!-fogtam meg a kezem. A nő.
-Maga ne érjem hozzám!-vettem ki a kezemet az övéből. Nem ők nem lehetnek az én szüleim.
-Talia! Mi vagyunk a szüleid. Tudjuk hogy nagy hibát követtünk el de most azért jöttünk hogy helyrehozzuk.-néztek rám bíztatóan.
-Ezen nincs mit helyre hozni. Milyen szülő az aki otthaggya a gyerekét egy Büdös árvaházba 15 éves koráig szenvedni. Nem is ismertek. Semmit sem tudtok róla. Egyik napról a másik ide állítotok azzal hogy mi vagyunk a szüleid??? Ez most mi?-akadtam ki. Hirtelen a srácok rontottak ki.
-Mi a?-jön mellém Blake.
-Mit csináltak vele?-megy oda a "szüleimhez" Cam.
-Semmit. Mi vagyunk a szülei.-itt már nem bírtam tovább, összeestem.........