Hazugság a maffiában //ÁTÍRÁS ALATT//

15.rész

Andy futott fel hozzánk nyomában egy tucat számomra ismeretlen emberrel, tudjuk, hogy egy maffia főnöknek nem szokása nyilvánosan mutatkoznia az embereivel, de változnak az idők, mi is jobban engedünk a szabályokból és nem foglalkozunk feltétlen azzal, hogy a legbizalmasabb embereink vegyenek küröl, hiszen a többiek is azért kerültek be, mert megesküdtek. Nameg úgyis csak a legbizalmasabb embereim tudják a címem, a többiek, meg csak a munkát kapják.

-Tubicáim, most kaptok a picsátokra!-hangoztt az egyik sráctól és neki is rontott az egyik túl méretezett fickónak..

Néztem volna tovább, de nagy fájdalmat éreztem combomban és mikor lenéztem láttam, hogy ott is meglőttek. Annak az irányába fordultam és egy hústorony kárörvendő vigyorát látva fogtam pisztolyom megcéloztam és szíven lőttem.

-Ezt neked te szarházi faszkalap!-kiáltottam az élettelen hullára. Nyilván halotról jót vagy semmit, de ebben a pillanatban ezek nem Láttam azt, hogy Andy épp Faut menti meg. Egy jól irányzott lövéssel fejbe lőtte a fogva tartóját. Látva ezt a többiek ledermedtek.

-Futás, a főnököt megölték!-kiáltott fel nagyon magas hangon egy terminátort koppintó srác és pillanatokkal később már itt se voltak, aki tudott még lőtt utánuk, de leginkább már csak azzal goglalkoztak, hogy aki életben van azt kivigyék. Hogy ezt a belvárosi kávézó szétlövését hogy fogjuk elsikálni? Van az a pénz amiért a rendőrök mást mondanak indoknak, mint ami valóban törént.

-Chat, gyere!-kapott fel szerelmem. Ránéztem Julietre aki mosolyogva figyelt minket.

-Hogy vagy?-kérdeztem tőle.

-Ahogy rádnézek talán pont ugyan úgy-grimaszolt mint kicsit kuncogtam de fanyar vigyorba fulladt mikor megéreztem, hogy nekem bizony van néhány vérző sebem és érzem az égető fájdalmat.

-Jól vagy? Mennyire fáj?-símogatta arcom Andy.

-Hidd el, szülni fájdalmasabb volt!-bandzsítottam. Andy lágy csókot hintett a homlokomra.

-Pihenj kicsim!-duruzsolta fülembe. A nyilvánosság felé mutatott álarcom most az egyszer hullott le a jó pár év alatt amit magam mögött tudhatok már.

-Nem akarok!-fúrtam fejem mellkasába és mélyeket lélegeztem illatából.

-De muszáj!-símogatta hajam Fauna is.

-Nem pihenhetek ameddig ezt el nem intéztük Adammel!-érveltem az mellett, hogy miért ne engedjem el magam. Aztán valami folyékonyba furtam orrom mire azonnal oda néztem és vért láttam.-Andy te vérzel!-suttogtam neki és néztem rá aggodalmasan.

-Semmi baj, nyugi, túl élem.-cipelt tovább.-Tompson az égszerelmére, légy férfi, szedd össze minden erőd és segíts Julietnek bicegni!-osztott ki egy vézna, vörös fiút, aki e szavak hallatán mélyen elpirult.-Adams, te tüntesd el a hullákat! Erfdoyn, nézd meg a föld szinten lévő embereket!-kijelentésére egy alacsony srác rohant el melletünk.-Dots, hozd a bejárathoz a Bugattit!-még egy srác ment el melletünk.

-Miért volt ez a támadás?-kérdeztem szerelmem.

-Bosszú lett volna az olaszoktól, egy ki nem fizetett eltűnt fegyver szállítmány miatt, de köszönhetően a ti olasz felmenőiteknek valaki súgott Adamnak. Eredetleg el akartak rabolni de itt összekevertek titeket Faunával és helyetted őt akarták elvinni!-nézett frusztráltan szomorúan.

-Manuelék mikor lettek ilyenek?-káncoltam össze homlokom. Olasz felmemőim révén pontosan tisztában voltam azzal, hogy keresztapámék nem üzletelnek Andyékkel, így marad a 'Ndrangheta aminek nem rég óta vezetője a belső harcokkal élre jutó, de származását tekintve félig olasz és félig spanyol Manuel Santiago.