Együtt a főnökkel?

12.rész

Az ajtó előtt álltam, nem tudtam hogy mit csináljak. Még vissza tudtam volna fordulni. Meghúzhatom magam az utcán is akár. Vagy mondjuk bemenni egy üzletbe.
Ezeken gondolkoztam mikor hirtelen kinyílt az ajtó előttem.
-Sziszi?-néz rám kikerekedett szemekkel.
-Le-lekéstem a buszt.-dadogtam. Majd egyszer csam egy könycsepp gurult végig az arcomon, és ezt követte a többi is.
-Ne sírj!- mondta, majd magához ölelt.
Igazából nem tudtam miért sírok. De nem hiszem hogy azért mert lekéstem a buszt. Jobb Norbinál, mint otthon. Ő legalább foglalkozik velem. Nem úgy mint a szüleim. Nem is szeretem őket. De ők se engem. Nem bántanak meg semmi, de nem érzem azt a bizonyos családi szeretetet.
-Gyere be!-húz maga után gyengéden.
-Köszönöm!-mondom, majd megtörlöm a szemeimet.
-Hazavigyelek?-kérdezi.
-Nem szeretnék hazamenni.-válaszolom neki.-nem vagyok jóba a családommal.- válaszomra magához húz és megölel.
Biztonságban érzem magam mellette. Érzem, hogy szeret. És törődik velem.
Lehet beleszerettem? Ugye nem? Hisz majdnem 10 évvel idősebb nálam. És tuti nem szeret. Egy hülye vagyok.