Dark rose (H.S fanfiction)

05 - El fogsz jönni.

Hétfő.Az a nap, amit mindannyian tisztelünk és imádunk, nem de?Én sem gomdoltam másképp.Valakiknel megszokott egy nap ez, felkelnek, elmennek munkába vagy suliba, haza jönnek, esznek, isznak, facebookoznak.Minden nap mindenkivel lemegy ez a szituáció.Lehet hogy kimondani vagy akár leírni hülyeség, de viszont így van.
Az én reggelem kicsit húzósan telt.
Mire lefürdöttem és kiszárítottam a hajam, körülbelül 10 percem maradt ahhoz, hogy bejussak az egyetemre.Szóval ja, nagyon - nagyon nem jó keltem.
Eszement gyorsasággal kaptam föl magamra egy farmert egy egyszerű pólóval - nem is néztem meg hogy néz ki, csak a színét láttam, ami rózsaszín volt - majd kifésült hajjal húztam fel bakancsom.Október nem olyan hideg időszak, de viszont meleg sem.
Felkapva a táskámat bő 3 percem maradt, hogy beérjek suliba.Szép munka, Becca.Jobban nem is időzíthettél volna.

Még szerencse, hogy az épület nincs messze a kollégiumtól, ezért még az irodalom tanár előtt beértem az osztályba.Kivettem q cuccokat, amikre gondoltam hogy szükség lesz.
A terem a szokásos egyetemes helység volt, hosszú asztalok öt székkel egymás után.Az asztalokkal szemben egy tábla volt.
Én az első asztal legelső székében ültem, hol máshol?
Hirtelen a mellettem lévő széket kihúzták, én meg kíváncsian néztem fel.Egy szőke, szemüveges, viszonylag magas lány mosolygott rám.
"Hey, a nevem Isa.Látom új vagy itt." - Szólalt meg.
"Becca vagyok.Igen, sajnos." - Mosolyogtam rá.
"Hát, lehet azt hiszed, sok mindenről maradtál le, és rengeteg idő kell, hogy beilleszkedj, de ez nem így van." -Mosolygott, majd keresztbe tette lábát."Itt az embereknek fel sem tűnik, hogy egyáltalán új vagy - e, vagy már 2 éve ide jársz."
"Tényleg?" - Valójában ilyen könnyű lenne?
"Persze." - Vigyorgott rám.
A tanár 10 perc késéssel beért, szóval a későbbi beérők is megúszták.A terem tele volt, szóval kezdődhetet az óra.

***

Sóhajtva sétáltam ki az utolsó órámról.Végre, vége van.Nem is hittem volna, hogy az egyetemen ilyen nehéz lesz.Az első napon...Mi lesz a többi nappal?El sem tudom képzelni, de nem is nagyon merek bele gondolni.
Az utcákon sétálva hirtelen eszembe jutott.Eszembe jutott ő.Ahogyan a kávézóban megláttam, és ahogyan biztos, hogy ezeken a járdákon sétált, és mihent a kávézó ablakához ért, észrevett.Mikor a partyn voltam, és kiijesztette belőlem a frászt.Mikor nemrég a szobámba volt, és ellopta a telefon számomat úgy, hogy közben letapizott.
Egyszerűen utáltam, amiért úgy nyúlt hozzám, de kíváncsi voltam, hogy mit akarhat tőlem.De tudtam, hogy nem kellenne vele foglalkoznom.Nem kellenne rá gondolnom.Nem kellenne gondolkoznom ilyen dolgokon.
De valami még is vonzott benne.És ez zavart a legjobban.
De nem kell vele foglalkoznom.El kell távolítanom a közelemből és a gondolataimből, még ha nehéz is lesz.Muszáj ezt tennem, a saját érdekemben.
Hirtelen megrezzent a telefon a zsebembe.Kíváncsian nyitottam kmeg az üzenetet.Ismeretlen szám.Ajkamba haraptam, miután a szívem hevesebben kezdett verni.

"Hol vagy, Szépségem?"

Tudtam, ki küldte.És nem szándékoztam válaszolni.

Amint végre elértem a kollégiumot, sietősen befelé vettem az irányt, mert van egy olyan érzésem, hogy hamarosan itt fog keresni.
Basszus, ez de nyomorultan hangzik.Fel is jelenthetném őt ezért!
Igen, ha megint megjelenik, ezt fogom mondani.Lehet evvel valahogy vissza tántorítom őt.Az is lehet hogy annyira beijed, hogy békén hagy.Bár nem nézem ki belőle, hogy olyan ijedős lenne.Inkább ő ijesztget másokat.

Az ajtómnak volt dőlve fél vállal, egy csábos mosoly kíséretében.Fekete nadrágot viselt ugyan olyan színű trikóval egy bőrdzsekivel párosítva.A francba.

"Mondhatod azt kifogásként, hogy le vagy merülve, nyugi.De nem is baj, szívem.Úgy gondoltam jobb ha személyesen beszélünk."

"Menj innen Harry.Nincs itt semmi keresnivalód." - Válaszoltam semlegesen, miközben a gyomrom görcsbe rándult.