Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

23. Rész

Dél körül keltem fel. Gyorsan felvettem egy farmert egy pólót és Luke pulcsiját. Mikor belenéztem a tükörbe, megillyedtem saját magamtól. Csupa karikás és enyhén duzzadt volt a szemem. Nem sminkeltem. Semmi értelme. Ezen nem lehet javítani. Lementem a konyhába, ahol Harry nagyban sütkérezett.
-Jó reggelt csipkerózsika! Hogy aludtál?-kérdezte.
-Egész jól.-mondtam álmosan.
-Jesszusom, hogy nézel ki.-fordult meg egy tányérral rántottával a kezében, amit elémrakott.
-Kössz. Tudod szeretik ezt hallani a lányok.-mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
-Jól van na. Sírtál este?-kérdezte.
-Tippelj.-mondtam.
-Luke miatt?-kérdezte, mire nekem bekönnyesedett a szemem.-Szóval igen.-mondta.
-De miért pont én vagyok az, akivel fogadtak? Az új csajokkal mindig ezt csinálják? Vagy csak velem tiszteltek meg ezzel?-kérdeztem.
-Bella. Lépj túl rajta. Luke és Ashton született seggfejek. Luke belédszeretett? Na és? Te is szerelmes vagy még belé. Most is te jártál szarabbul. Te voltál az áldozat és nem ő. Nem érdemelt meg téged. Te egy életvidám, erős, édes, okos és gyönyörű csajszi vagy. Haggyd azt a balfaszt és éldd az életed.-mondta Harry. Igaza van. De itt csak az a bökkenő, hogy én még szeretem és sajnos nem én irányítom az érzéseimet.
-Harry, tudom hogy Hemmo egy balfasz. De én szeretem, akár mit tett.-mondtam sírva.
-Na jó reggelt!-jött be Louis.-Mi a baj?-kérdezte
-Luke, és az hogy tudom milyen fasz, mégis szeretem.-mondtam.-Kimegyek levegőzni. Majd jövök.-felvettem a bakancsomat, fogtam a kabátomat és már mentem is. Egy régi játszótér felé vettem az irányt. Mikor odaértem beleültem az egyik hintába. Régen sokat jártam ide gondolkodni. Vagy amikor csak egyedül akartam lenni, akárcsak most. Elkezdtem gondolkodni. Anyán és a drágalátos pasiján. Apán, hogy mennyire hiányzik. Lukeon és Ashen. Madiéken. Luke. Vajon most mit csinálhat? Tuti már túllépett rajtam. Nekem is ezt kéne tennem de egyszerűen nem megy. A gyönyörű szeme. Ahogy reggel a haja reggel össze-vissza áll. A rekedtes hangja. Ahogy idegességébe a piercingjét rágja. A mosolya. A hangja. Ahogy gitározik. Az az érzés amit ki tud váltani belőlem. Amikor megcsókol és életrekelnek a kis pillangók a gyomromban. Hogy ha a közelembe van gyorsabban ver a szívem.Hogy bármikor pírt tud csalni az arcomra. A rosszabb napokon is meg tud nevettetni. Mindig tudja mit kell mondani. De már ez mind csak a múlt. Nem tudok reggel mellette kelni. Nem tudom megcsókolni. Nem tudok beletúrni a hajába. Nem hallhatom a hangját. Nem ölelhetem. Hiányzik a hülyesége. Hogy mindig mosolyog. Hogy mindenben meglátja a jót. Egyszerűen csak... Hiányzik ő maga.

Na sziasztok!
Ez... ez valami nagyon egy 💩💩💩💩 rész lett. De legközelebb próbálok hosszabb és jobb részt hozni.
Vikixx