Fehér nyakkendő

33. (II. rész) Szerelem?

Dwight nagyokat pislogott, amikor Caleb végre letépte a szeméről a kendőt. Még abban a pillanatban azt kívánta, hogy bár ne tette volna. A látványtól ugyanis földbegyökerezett a lába, a torkában pedig ismét egy kisebb gombóc nőtt. Baszki.

A fiú egy tágas és elegáns teremben találta magát, melynek berendezéséről és ízléses bútorairól szinte ordított a tulajdonos gazdagsága. Az aranyvázák, a vibráló zöld növények, a hatalmas festmények és cifra falikárpitok... Mindezeket Dwight fel sem fogta, mert nem tudta levenni a szemét a férfiról, aki uralkodóként trónolt előttük egy bársony karosszékben. Körülötte olyan kigyúrt állatok díszelegtek, amelyek mellett még Gordon és Hozie is elbújhatott volna. Nem mintha a férfinak szüksége lett volna biztonsági emberekre: maga is egy kétajtós szekrény volt, hosszú ősz hajjal és erőteljes szakállal. Félelmetes és fenyegető látványt nyújtott, leginkább egy vérszomjas medvére emlékeztetett.
Dwight észre sem vette, de automatikusan közelebb húzódott Calebhez.

– Nocsak, hazatért a tékozló fiú és még vendéget is hozott – szólalt meg a sziklaméretű férfi öblös és kemény hangján, miközben barna szemeivel alaposan végigmérte Dwightot. Látszólag egyáltalán nem lepte meg a fiú jelenléte, de csöppet sem örült neki.
– Szóval igaz a hír, amiről a kurvák már egy órája pletykálkodnak. Caleb Clarheit a rabszolgájává tette Dwight Siegert. Nem semmi! – A férfinak nyugodt volt a hangja, mégis belezengett az egész szoba. Olyan erőteljes volt, mint egy mennydörgés és a jóindulat legapróbb szikrája is hiányzott belőle. Szörnyen mérges lehetett. – Most gratulálnom kellene a teljesítményedhez? Esetleg rendezzek ünnepséget a tiszteletedre, amiért ismét csak a saját fejed után mentél és szartál magasról az utasításaimra? Mondd csak, Caleb, ezúttal mivel fogod kihúzni magad a csávából? Miért ne tegyek rád is nyakörvet és korbácsoltassalak meg most azonnal?

Caleb meg sem rezzent a hideg számonkéréstől, állta a férfi felbőszült pillantását. Sőt, határozottan unottnak tűnt a tekintete, mintha ez a beszélgetés már többször lezajlott volna köztük és inkább fárasztaná az egész, minthogy meghatná.

– Először is, szükséged van rám, Ferdinand, és ezt mindketten tudjuk. A terv nélkülem nem működik, ezzel pedig alapból az adósommá tettelek. Másodszor... – Ekkor Caleb hirtelen Dwight hajába markolt, majd egy váratlan és erőszakos mozdulattal megfordította a fiút, hogy Clerence láthassa a hátát. – Ezt az egész Keleti látta. Minden aljadék és nyomorult, aki számít. A markunkban vannak és igencsak ostoba vagy, ha nem látod át ennek a jelentőségét.

Egy pillanatra feszült csend dermesztette meg a levegőt, Dwight pedig nem mert megmozdulni. Caleb erőteljesen tartotta őt a hajánál fogva, de az ujjai remegését még ő sem tudta elrejteni. Dwight érezte magán a nagydarab férfi dühös tekintetét, ahogy szinte belefúródik a hátába és a piros C betűket vizslatja.

– Tudom, hogy mit jelent – szólalt meg Clerence, ezúttal felemelve dörmögő hangját. – Itt a kérdés csupán az, hogy hogy merészelted a saját monogramodat belevésni? Azt hiszed, hogy átveheted tőlem az irányítást? Hogy majd ezután rád tekintenek királyként a Keletiben? Elvetetted a sulykot, kisfiú! Ráadásnak még van képed idejönni dicsekedni ezzel a patkánnyal, akiből selejtet csináltál! Tudod jól, hogy utálom a selejteket és előbb szabadulok meg tőlük, minthogy kijavíttassam a hibát.

Selejt?! Dwight nem akarta elhinni, hogy úgy beszél róla a férfi, mint valami hibás, megkarcolt áruról, amit csak úgy félre lehet lökni. Rögtön kezdett benne buzogni az indulat, de még mielőtt kitörhetett volna belőle a perfectus büszkesége, Caleb egy fáradt sóhajjal közbevágott.

– Nem dicsekedni jöttem és nem is ajándékba szántam – mondta türelmetlenül, ugyanakkor kihangsúlyozva minden egyes szót, mintha egy idiótához intézné a mondandóját. – Tekintsd inkább biztosítéknak, egy B tervnek. Gondolj csak bele: ha valami nem úgy alakul, mint ahogy elterveztük, akkor még mindig van egy ütőkártyád. Lehet, hogy te legszívesebben eltávolítanád a képből, de szerinted mennyit érhet ez a csicska a perfectusoknak? Még „selejtesen" is? Több haszna van élve, mint holtan. – Caleb itt megállt, majd a hangja egészen elmélyült és fenyegetővé vált. – Mellesleg tudod jól, hogy ez a féreg az enyém. Senki más nem végezhet vele, csak én.