ÁlomPasi

15.Rész

Alex szemszöge:

-A francba..-dünnyögtem magamba amíg Camillát figyeltem, ahogy eltávolodik és a barátnőm után siet, akit nekem kellene megvigasztalnom. -Ez is a te hibád! -léptem vissza a már padon ülő szétvert fejű Dominikhoz (nem vagyok biztos benne, hogy így hívják).

-Te estél nekem, miért tehetek erről is én? -háborodott fel.

-Ha nem tolod ide a nagy arcod, most nem lenne ez!

-Mégis miért én tehetek arról, hogy túl gyorsan felkapod a vizet? Csak egy ölelés volt!! -nevetett kínosan.

-Hidd el, hogy nem az ölelés miatt vertem be a képed..

-Akkor meg miért?? Mert megmondtam, hogy elnyerem tőled? -vigyorgott.

-Ha még egyszer úgy beszélsz róla, mint egy trófeáról amit "megnyerhetsz", esküszöm, nem állok jót magamért!! Hagyd békén Kate-et! Nem akar tőled semmit! SEMMIT!! -hangsúlyoztam ki az utolsó szót.

-Jól van, szájharcos, most inkább elmegyek hozzá és beszélek vele. -mondta gúnyosan.

-Ha 10 perc múlva odaérek, és te ott vagy, ígérem hogy a halottas kocsi visz el. -mondtam, és ahogy elhaladtam mellette meglöktem vállal. A kocsimba beülve, beleboxoltam a kormánykerékbe. -Ez nem lehet igaz...-fújtam ki a levegőt. Kate-ék házához érve nagyot sóhajtottam. -Gyerünk Alex, menni fog. Ő a barátnőd, meg fog bocsájtani. -kiszálltam a kocsiból és remegő kézzel nyomtam meg a csengőt. Egy korombeli srác nyitott ajtót. -Hello, Alex Faith vagyok, Kate pasija, Ő itthon van? -hadartam.

-Cameron vagyok, Kate legjobb barátja. -nyújtott kezet fapofával. Gondolom hallott a történtekről. Álltunk még egy kicsit az ajtóban, egymásra meredve, amikor Cameron mögött a folyosó végén megláttam egy alacsony alakot. Egyre közelebb jött, és egyre jobban kitudtam venni, hogy ez az alak az én barátnőm. Felcsillant a szemem és akaratlanul is elmosolyodtam. Kate egy unikornisos kezes-lábast viselt, csapzott haja pedig belelógott a szemébe. Aminek már annyira nem örültem, az az volt, hogy szemén sírás nyomait láttam, arca pedig hulla sápadt volt.

-Köszi Cam, innen átveszem.- mondta fáradtan. -Te meg minek örülsz?- váltott hangnemet felém fordulva.

-Ész veszejtően aranyos vagy. -mondtam szemeimet mélyen övéibe fúrva.

-Alex.. Miért jöttél..? -nézett rám szomorúan.

-Mert szeretlek, és bocsánatot szeretnék kérni, de egyébként az a Dominik pasas megérdemelte.-mondtam  meg őszintén és közelebb léptem hozzá.

-Damien.. És hogy érted azt, hogy megérdemelte?? -vonta fel félszemöldökét.

-Gúnyolódott..

-Mit mondott?

-Az nem fontos... -próbáltam titkolni előtte hogy mit mondott az a féreg.

-Nekem igenis fontos!! Úgyhogy vagy elmondod vagy .. -nem engedtem hogy befejezze, közbe szóltam.

-Azt mondta hogy nem vagy biztos az érzéseidben irántam, és hogy el fog "nyerni" tőlem.. -mondtam a szomorúan a padlót bámulva.

-És te ezt elhitted neki..

-Nem!! Dehogy, egy szavát sem!! Épp ezért húztam be neki...

-Szóval te ütöttél először..

-Igen, de csak hogy megvédjem a kapcsolatunkat... Kate... Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.. Kérlek...Had tegyem jóvá. -fogtam meg a kezét.

-És mégis hogyan tennéd jóvá?? -húzódott közelebb hozzám, és láttam ahogy vonásai megenyhülnek és egy mosoly bújt meg szája sarkában.