Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

9.rész "...úgy éreztem, mintha mindjárt megfulladnék."

Faith szemszöge:

Alig kaptam levegőt, úgy éreztem,mintha mindjárt megfulladnék. A szememet csak hatalmas erőfeszítések árán tudtam kinyitni, de abban a pillanatban, hogy ezt megtettem vissza is csuktam.

Hatalmas hányingerrel próbáltam megismételni az előbbi cselekedetemet.

Az erős fény bántja a szememet.

Meglepődve láttam, hogy nem vagyok kórházban.
Az ágyamban voltam, mellettem pedig Louis feküdt. Valószínüleg aludt, mert halkan szuszogott.

Neki barátnője van, és mégis, már másodjára aludtunk együtt.

Nagyon gyengének éreztem magam. A levegőt még mindig nehezen vettem.

Most az egyszer örültem, hogy Louis elkezdett mocorogni mellettem.

Mikor kinyitotta jégkék szemeit, pillantása egyből rám tévedt.

-Faith, minden rendben?-kérdezte, és felült.

-A gyógyszereim....a tàskámban....-suttogtam rekedt hangon.

Nem tudtam befejezni, mert egy kisebb köhögőroham tört rám, de szerencsére Louis megértette.

A táskámhoz sietett és kivette belőle az egyetlen gyógyszeres dobozt ami benne volt.

Odaadta nekem, és az éjjeli szekrényen lévő vizet is a kezembe adta.

Gyorsan bevettem egy bogyót, és sóhajtottam egyet.

-Faith....mire való ez a gyógyszer?-ült vissza mellém Louis.

-A....a pánikrohamaimra.-vallottam be neki.

Mostmár fölösleges lenne bármit is tagadni. Tiszta lapokkal kell játszanom.

-Vannak rohamaid?-lepődött meg.

Csak bólintottam.

Miért törődik veled? Te nem vagy a családjának a része.

Megint rajtam nevettek, de mostmár nem tudott érdekelni.

-Mitől lettél roszul?-kérdezte.

Louis arca hirtelen egész közel lett hozzám. Forró leheletét éreztem a nyakamon.
Nagyot nyeltem, de nem válaszoltam neki.

-Faith....-duruzsolt a fülembe.

A bőrömet szinte perzselték a szavai.

Bármennyire is csodálatos pillanat volt, véget vetettem neki.

-Az Isten szerelmére Louis! Neked barátnőd van, én meg csak a beteged vagyok!-löktem el magamtól.

Meglepődött a reakciómon, szerintem nem erre számított.

De neki is be kellett vallania, hogy ez nem mehet így. Neki ott van Briana, aki akármennyire is egy ribancnak néz ki, a barátnője.

-Igazad van. Csak a betegem vagy.-szólalt meg némi hallgatás után.

Kipattant az ágyból, és pillanatokon belül már a folyosón járt.

Meglepetten pislogtam utána.

A szavai fájtak, még akkor is, ha ugyanazt mondtam előtte én is.

Fáradtan, csalódottan és reményvesztetten dőltem hátra az ágyon.

Megtörtént az, amitől a legjobban féltem.

Louis rájött a múltam egyik apró részletére.

Ez pedig nem más, mint az első ok.

Jake.

A bátyám.