Gazdával Az Életem \Befejezett/

17.rész

Hiányzott. Fura érzés volt hogy nem tudtam, hogy mellettem volt. Álltunk ott és öleltük egymást. Nem is tudom talán a rég elveszett érzéseket akartam pótolni. Nem sokkal később vissza mentünk és leültünk egymással szembe. Beszélgettünk. Elmeséltük egymásnak mi történt velünk ez alatt a pár év alatt. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám.
Felvettem. Recsegés hallatszott, majd megszólalt.
-El kezdődött és te nem állíthatod meg őket.
-Ki az?
-Mi olyanok vagyunk, mint ti. De ti száműztetek minket. Most megkapjátok a megérdemelt bosszút. Az összes farkasra szükségetek lesz. Ez már háború.
- Kiket száműztünk?
-A Szürkéket.- mondta, majd letette.
Mi történhetett? Annyira mehetnékem volt. A lábaim futottak volna. Átváltoztam és mentem a lábaim után. Egy hatalmas fekete erdőbe vezettek. Azon belül volt egy hatalmas tisztás. Egy seregnyi szürke farkas volt ott? A vezér észre vett és vissza változott. Egy nálam sokkal idősebb férfi volt, aki oda jött hozzám. Én is vissza változtam.
-Kik vagytok?-kérdeztem.
-A Szürkék, akiket a legendás ős száműzött egy kis hibán miatt az Északi-sarkra.
-Szóval akkor azért ilyen szép szürke fehér a bundátok? -kérdeztem.
Az összes farkas felém fordult és közelebb jöttek.
-Szerinted ez szép? -kérdezte hitetlenkedve a férfi.
-Igen. De miért űztek el titeket?
-Nem tudod? Pedig azt hittem Andreas fattya okosabb.
-Nem vagyok fattyú...
-Régen 4 törzs volt. Nem volt olyan, hogy ős. Voltak a fehérek, a feketék, a vörösek és mi. Ám az egyikőnk elkövetett egy hibát. Megölte a fehérek vezérének a fiát. A másik kettő vezér és a fehéreké is természetesen vérengző vadállatnak nyilvánította az egész törzset. Büntetésünk 20 év volt az Északi sarkon. De mi nem bírtunk ott lenni csak három évet. Most pedig itt a bosszúnk ideje.
-De ez nem helyes.
-Mit tudod te mit éreztünk
-Lehet, hogy nem tudom, de a harc sose jó. Probáltad egyáltalán elmondani ezt valamelyik vezérnek??
-Nem.
-Akkor nem háborút kell szítani.
-Hanem hogy?
-Beszéljétek meg.
-Nem állnának szóba velünk ezek után.
-Majd én megoldom, de csak akkor, ha egyikőtök, se akadályoz meg semmivel. Igéred?
-Szürke Farkas becsületszavamat adom.
-Rendben. Kinek szoltatok még?
-A vezéreknek. És ahogy érzem, már itt is van mind.
-Ez még kapóra jöhet.
Megfordultam és elindultam a fák közül előjövő farkasok elé. Emberként álltam eléjük.

Egy fekete farkas állt meg előttem. Elkezdett szaglászni,majd átváltozott. Így ő is emberként állt. Egy fiú volt. Fekete haja volt, deami meglepett az az, hogy a szeme is.     -Miért állítasz meg?

-Ennek a háborúnak nincs értelme. Miért kell?
-Azt kérded miért??
-Igen.
-Azért, mert megszegték a szavukat és vissza jöttek.
-Te meddig bírnád az Északi-sarkon??