Gazdával Az Életem \Befejezett/

19.rész

-Micsoda?-kérdeztem.
-Sajnos az én sem tudom. Viszont ismerem azt, aki ezt tudja. A neve Maleficus. Latinul annyit tesz boszorkány.
-Értem. És hol találhatom meg?-kérdeztem aggódva.
-Elmondani nem tudom, mivel egy mágikus térben lakik. Én, elfoglak hozzá kísérni -mondta és elindult, de még egyszer vissza szólt.-holnap indulunk. Kész legyetek. És hozd a kis Apollyonod is.-ahogy ezt kimondta eltűnt az erdő ködében.
Honnan tud ő Jackről? A grabber corpus hirtelen felém kapott ám a két alfa lefogta.
-Drága kicsi Anna.-hallom a hátam mögül azt a hangot, aki engedte volna, hogy háborúzzanak. Vagyis az apámét. Kérdőn néztem rá.
-Mit akarsz?

-Csak az én kicsi lányomat.-mosolygott.

-Ilyenkor jó vagyok neked?-szórtam villámokat a szememmel.

-Most mi bajod van? Én csak vissza akarom kapni a kislányomat, akit 18 éve nem láttam.

-Hm, mm.... Ez érdekes. Felém se néztél az alatt a 18 év alatt. És most itt vagy és ellenem vagy. Chh.. Ennyit a te " kislányodról ".-mondtam és elindultam haza Clark-kal.

Egy folytában lefelé nézett és nem szólt semmit. Biztos a vörös farkasok vezetője adott be valamit neki. Ahogy haza értünk felvázoltam a helyzetet Danielnek, akik levitték a pincébe és aznap este vele voltak. Elalvás előtt még hallottam a csörömpölést és az ordításokat. Nem sokat aludtam aznap éjjel. Amikor eljött a reggel már a sötét erdőben várakoztunk a vörös farkasra. Nem sok, talán egy fél óra telt el azóta mióta kiértünk, de már éreztem a vörös farkast és meg is jelent. Emberi alakban volt. Egy 20-as éveiben járó férfi volt. Vörös haja és zöld szeme volt és feketék voltak a ruhái. A vállán egy ugyan ilyen színű táska logót.

-Mehetünk?-kérdezte.

-Igen.

Aznap egész nap mentünk. Az erdő végtelennek tűnt. Hiába volt nappal olyan volt, mintha épp akkor sötétedne. Amikor tábort vertünk Scott (a vörös farkas) elküldte Jack-et, hogy szedjen tűzifát. Addig Clark-ot lekötöttük. Én felállítottam a sátram és lefeküdtem aludni. Nem sokkal később mikor mindenki elaludt kimentem és a tűz mellé ültem és gondolkoztam. Mi lesz, ha nem tudják meggyógyítani Clark-ot? Mi lesz akkor, ha ez a bestia teljesen megszállja őt? Mi lesz, ha soha nem fog rám már emlékezni? Nem akarom ezt.-folyt le egy könny az arcomon.-Nem fog emlékezni az együtt töltött napokra. Arra a röpke három hónapra. Amikor is tudtam, hogy igazán szeret. Amikor bármikor megölelhettem és megcsókolhattam őt.

A tűz lassan kialudt mikor egy kezet éreztem a derekamon. Majd valakinek az ölében ültem. Egy ölelő kéz volt körülöttem. A láng teljesen elaludt.

-Sírj csak nyugodtan. Most nem lát senki. -hallottam egy ismerős hangot. A hang tulajdonosa nem más volt, mint...

A hang tulajdonosa nem más volt, mint Scott. A fejét a vállamra hajtotta.

-Az én volt barátnőmet is így vesztettem el. Nem akarom, hogy neked is át kelljen élned ezt a fájdalmat, amit én akkor éreztem.

Teljesen ledöbbentem. Akkor ezért segített nekem. Mert átélte ő is.

-Hogy érted azt, hogy volt?

-Sajnos mivel ember volt nem bírta a szervezete és belehalt.

A számhoz kaptam és még jobban elkezdtem sírni.

-Akkor..... most.... Cark is...?

-Ha holnap oda érünk, akkor nem.

-Értem.

u8LZnPdMG 5A