Hát, nem tudom hol kezdjem. Nincs semmi izgalmas dolog az életemben. Egy átlagos lány vagyok. Gimibe járok, a tanulás nem igazán megy...de mindenki leszar. A szüleim elválltak, egyke vagyok és az apámmal élek, aki nem törődik velem. Nagyon sokat dolgozik, és nem is érdekli mi van velem. Csak teher vagyok számára. Nagyon igyekszem, de mindig rossz jegyeket kapok, bármennyit is tanulok. Azthiszem, már feladtam. Semmi értelme iskolába járnom. Senki nem szól hozzám. A tanárok se szólítanak fel, mert tudják, hogy nem tudom.
Nagyon rossz érzés, hogy nem lehetek olyan mint mások. Miért kaptam én ezt az életet? Egyszer már megpróbáltam...vagyis, megvágtam magam, de nem segített. Tehát..nem csinálom.
Magányos vagyok. Senki nem szeret. Senkinek nem vagyok fontos. Mindenki utál. Mit tehetnék?
YOU ARE READING
same
Fantasy„...Valami jelet mutatott. Én nem tudom a jelbeszédet megérteni. Oda futottam Leilahoz, mert ő érti ezeket. -Leila! Mit jelent ez a jel?-*mutogattam el* Pár másodperc után megrémült arccal válaszolt: -Hajnalban elmegy, és megöl.-jelentette ki. Én p...
