Karácsony Bécsben [🔚]

Tréfás Mikulás

Eredetileg nem terveztem idén ilyen témában írni, viszont hála Layla kihívásának, megrohant pár ötlet, úgyhogy neki innen is köszönöm 😘 Elvileg karácsonyig minden nap fel kéne tennem valami rövid írást, de én előbb szülök hatosikreket, mint naponta egy posztot, úgyhogy részemről ez egy(-két) poszt/hét verzióba fog átmenni, azok viszont összefüggő történetet alkotnak majd. Remélem, tetszeni fog nektek 🙂 Boldog Mikit és jó olvasást! \ *-* / 🍪🍫

🎄 🎄 🎄

Jani egy hatalmas, szétflitterezett Mikulás előtt állt, és elgondolkodva nézett fel rá. Kétségtelenül ez volt a leggiccsesebb Miklós, akit valaha látott, mégsem ez kötötte le a figyelmét, hanem sokkal inkább a mögötte húzódó, különböző csomagolásban árult Mikuláscsoki rengeteg. A klasszikus Télapótól elkezdve a zöldruhás krampuszig minden volt ott, rénszarvas, bárány, kacsa és még angyalka is. A kacsát mondjuk nem teljesen értette, de aztán meggyőzte magát, hogy csak nem elég professzionális a dologban.

Tehát állt, és azon gondolkodott, melyiket vegye meg Pistinek. Elméletben a Mikulás gyerekeknek való ünnep, és három évvel ezelőtt, mikor Pisti először ajándékozta meg poénból, pont erre alapozott. Nyilvánvalóan csak cukkolni akarta, de nem hagyhatta annyiban. Azóta szokássá vált közöttük, hogy ilyenkor adjanak egymásnak valamit. Ez nem határolódott be csak csokira, viszont Jani szeretett abból is bepakolni párat, főleg, ha talált valami vicces csomagolásút. Jelenleg épp a krampuszon gondolkodott, mert szó, ami szó, nagyon illett Pistihez, viszont étcsoki volt, amit a göndör nem annyira szeretett.

Végül aztán vállat vont, és berakta a kosárba. Ha nem tetszik neki, majd megeszi helyette (ami esélytelen, mert abban a pillanatban, hogy kérni fogja, Pistinek mégis kelleni fog). Vett még pár energiaitalt, egy limitált kiadású karácsonyi Milkát, meg más otthonra kellő dolgokat, aztán a Media Markt felé vette az irányt, hogy bezsebeljen pár műszaki cuccot is. A legfontosabb az a csigás pendrive volt, amit egy napja látott, de akkor nem vehette meg, mert épp Pisti is vele volt. Egész este azt szuggerálta fejben, nehogy elvigyék előle, és úgy néz ki, hatásos is volt, mert a csiga ott trónolt a megszokott helyén. Jani széles vigyorral vette magához, és már előre szórakozott a gondolaton, milyen fejet vág majd Pisti, mikor meglátja.

Ezután hazament, és elkészítette a mikuláscsomagot. Piros, csillámlós zacskóba pakolta a dolgokat, már csak az unikornisok hiányoztak róla ahhoz, hogy totál agyromboló legyen. Pisti a múltkor Barbie-sat hozott neki, azóta se heverte ki, rendszeres rémálmai voltak azzal a rózsaszín plasztikförmedvénnyel. Ez ahhoz képest már majdnem szépnek is volt mondható. Na jó, az azért túlzás.

A fő ajándék viszont nem ez volt, hanem a csúnya pulcsi, amit még múlt hónapban rendelt eBayről. Az a szvetter maga volt a színtiszta rettenet: rikítókék alapon bolyhos hópelyhek hullottak az égből, ezeknek a kereszttüzében pedig ott csúszott egy citromsárga csiga, aki épp azon erőlködött, hogy feldíszítse a házát karácsonyfa stílusban. A díszek persze a szivárvány minden színében pompáztak, némelyik szőrös is volt, sőt, még a neonzöld girland mintáját is ki lehetett tapintani rajta. A kacskaringós, oda nem illően szép betűtípussal írt felirat pedig magáért beszélt: Merry Snailmas!

Ilyen pulcsikat itthon nem szokás hordani a karácsonyi időszakban, ez viszont szinte könyörgött érte, hogy Pistié lehessen. Pisti meg valószínűleg majd azért fog könyörögni, hogy elnyelje a szekrény, vagy bedarálja valami, és soha többet ne kelljen még csak tudnia sem a létezéséről. A pendrive viszont pont passzolt hozzá, ezért Jani büszke is volt magára. Teljes lett a csiga-szett.