Teen Wolf Preferences

9. Karácsonyi különkiadás

Angels we have heard on high, sweetly singing o'er the plains, and the mountanis in reply, echoing their joyous strains... Elkészült a kilencedik és egyben utolsó különkiadás is! YvettBajnoczyCsiki boldog karácsonyt, jó olvasást és remélem tetszeni fog! :3  
U.i.: Sajnálom, hogy rövid lett, de amire ideértem minden karácsonyi ötletem elhasználtam. Ezzel "szenvedtem" tizennyolcadika óta, de semmi nem jutott eszembe. Remélem nem haragszol és ha valami még eszembe jut ezután, feltétlen kibővítem! :) 
Köszönöm, mindenkinek, aki rendelt és a többi olvasómnak is, akik mindig kommentelnek vagy vote-olnak, amivel az egész hetemet jobbá teszitek! Elképesztően hálás vagyok nektek, még ha tudom, hogy vannak ennél nagyobb nézettségű történetek is. Mint minden író (ha hívhatom magam így egyáltalán), én is elképesztően szeretek mindenkit, aki olvassa a sztorit!  Köszönök nektek mindent! :D   
Boldog karácsonyt mindenkinek!
All my love, Rydel ××    

Karácsony veled

- Miért nem ünnepled a karácsonyt? - szólalt meg hirtelen Raven.
Derek felemelte a fejét, majd zavartan, felvont szemöldökkel körülnézett a szobában, mintegy ellenőrizve azt, hogy a lány hozzá beszélt-e, majd mélyet sóhajtva a mellette ülő Ravenre nézett.
- Miért kérdezed? - morogta kedvetlenül, felfedve, hogy nem igen kedveli a témát.
- Csak, mert december huszadika van és nem úgy nézel ki, mint aki karácsonyi lázban ég - vont vállat a lány.
- Egyszerűen csak... - húzta el a száját - A tűz óta, amióta elvesztettem a családom nagy részét, nem látom értelmét annak, hogy megünnepeljem - magyarázta halkan.
- De hát miért? - értetlenkedett a lány.
- Mert a karácsony arról szól, hogy a szeretteiddel, a családoddal legyél és, ha nem tűnt volna fel a tűz óta, én nem igen bővelkedem olyan személyekben - nézett kifejezéstelen arccal Ravenre.
A lány fennébb tornázta magát a díványon, majd elhelyezkedve Derekre nézett.
- De... - kezdett bele motyogva - Most itt a Falka és én. Így sem fogod megünnepelni?
- Nem tudom - rázta meg a fejét a férfi - Eléggé kijöttem a gyakorlatból.
- Oké, akkor majd én találok neked egy kisebb fenyőt és feldíszítem! Mit szólsz hozzá? - mosolygott a lány.
- Nem is tudom, Raven - vonta össze a szemöldökét.
Raven elővette a legjobb kiskutya szemeit és esdeklően a férfira nézett. Derek egy ideig hidegen bámulta, majd felsóhajtott.
- Legyen - egyezett bele.
A lány felsikkantott, miközben a férfi nyakába borult, aminek következtében mindketten eldőltek a díványon.

- Derek Hale?! - hitetlenkedett a fiú, ahogy a felsorakoztatott fenyőfák között sétáltak - Az a Derek Hale, akit én ismerek soha nem venne karácsonyfát - rázta hevesen a fejét Stiles.
- Az a Derek Hale, akit én ismerek, pedig fog! - erősködött a lány - Vagyis ő nem, de én igen. Szerinted ez jó lesz?
- Á, túl nagy! - mérte végig a fát kritikus tekintettel Stilinski - De mégis, hogy tudtad rávenni?
- Egyszerűbb volt, mint gondoltam - vont vállat a lány, befordulva egy kanyarban.
- Hány óráig győzködted? - nézett a szeme sarkából a lányra - Öt? Hat?
- Kb. úgy öt-hat perc - motyogta a lány, egy pillanatra megtorpanva egy fenyő előtt, de azonnal tovább is ment.
- Jézusom! - nyíltak tágra Stiles szemei - Kezdem elhinni, hogy jó hatással vagy rá!
- Fogd be, Stlinski! - ütötte meg játékosan a karját Raven, majd tágra nyílt szemekkel megállt egy közepes fenyőfa előtt. Arcán diadalmas mosoly terjedt szét és lassan bólintott egyet.
- Ez lesz az! - jelentette ki határozottan.    

Derek az ajtófélfának dőlve, mellkasán összefont karokkal figyelte a közepes méretű fenyőfa körül forgolódó lányt. Arcára lassan mosoly kúszott, miközben Raven kiszedegette a díszeket a padlón levő dobozból és sorra a fára aggatta őket.
Ahogy az energikusan pattogó lányt figyelte, a mosolya egyre szélesebb lett és tudta, hogy ezentúl lesz oka megünnepelni a karácsonyt. 
Amikor az égőket is meggyújtotta, a férfi mellkasa összeszorult a régebbi emlékek megrohanásának súlya alatt. Lelépdelt a lépcsőn, majd elvette a lány kezéből a csúcsdíszt és egy könnyed mozdulattal feltette a fenyő tetejére.
Hátralépett, majd átkarolta a lány derekát és a feldíszített fát figyelve, átölelte és megpuszilta a homlokát.
- Kösz, hogy rávettél erre! - motyogta, mire a lány felkuncogott.
- Boldog karácsonyt, Derek! - nézett fel a férfira.
- Ne már! - forgatta meg a szemeit a férfi - Ez olyan cliché lenne!
- Gyerünk, Hale! - erősködött Raven - Összedobtam neked egy konkrét felújított karácsonyt. Ennyivel tartozol.
- De, miért kell ezt? - nézett zavartan.
- Mert az olyan aranyos lenne - vont vállat a lány - Kérlek!
Derek egy pár másodpercig a lány arcát fürkészte, majd arcán nagyon halvány mosollyal felsóhajtott.
- Boldog karácsonyt!

Vége