Happened

47. fejezet ~ Tizenkét óra

Cristiano Ronaldo


November 10; Madrid, Spanyolország

- Ja, meg volt egy eszméletlen gyönyörű és kedves csajod aki szeretett, elfogadott és nem a pénzed kellett neki - bassza a fejemhez az igazságot könyörtelenül. - Bocs, hogy ezek után nem tudlak sajnálni.

- Akkor baszódj meg! Látom rajtad, hogy bármit mondok is, az ő pártjára állsz. Valld be, hogy te is szívesen megfektetnéd - szólok vissza neki, és némi igazság is van benne, mindkettejüknek csak egy éjszakára kéne a másik. Sergio nem tud megállapodni egy nő mellett.- De nem akarlak elkeseríteni, Kate soha nem fog veled szóba állni, mert nem vagy az esete.- És ezt igazolja a mellette lévő barátja is, aki nem feltűnő mód, de hasonlít rám. Semmi gond Catherine, rajtam kívül senkinek sem tűnt még fel, hogy összeszedned Cristiano Ronaldo 2.0-át.

- Csak, hogy tudd ma este vele randizom - hallom még utoljára a spanyol védő öntelt hangját.

- Igen csak tönkrement az ízlése- morgok orrom alá és sajnálom, hogy ezt nem hallja egyikük sem.

Vissza kell szereznem őt, nem állhat le mindenfélével utánam... a végén még engem fognak megszólni. Vicces is lenne...

Amint beülök autómba felvetődik bennem egy ötlet, amit azonnal el is vetek. Hülye leszek én futni utána, majd ő tesz érte, hogy újra együtt legyünk.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette vezetek haza a délutáni csúcsforgalomban. Mondanom sem kell, hatalmas dugó uralja Madrid utcáit -amit nem mellesleg nagyon utálok.

Körülbelül egy óra telik el mire már újra a saját házamban fekhetek, a saját kanapémon. A ház szinte kong az ürességtől. Se Juni, se anya, se Kate, se barátok... sem senki,

(...)

- Cristiano, hát te hogy-hogy itt?- Foglal helyet mellettem megilletődve a már igencsak nem szomjas barátom.

- Neked is szia- fogok vele kezet egy mosoly közepette- tudod, kellett egy kis kikapcsolódás.

Igazából magam sem tudom miért vagyok itt. Normális esetben inkább elmennék edzeni és úgy vezetném le a feszültséget, nem pedig egy drogos klubban tölteném az éjszakámat.

- Nos, és akkor meghívhatlak valamire, vagy még mindig nem iszol alkoholt?- Kérdezi humorosan.

- Maradok a víznél- emelem fel poharamat, ezzel szemléltetve is a dolgot, mire hagosan felhorkan.- Ha megeszel akkor is- nevetem el magamat.

- Nem kéne egy nő végre neked?

- Szerintem jobb lesz, ha most elmész Juan- szorul ökölbe a kezem és próbálom türtőztetni magamat, nehogy beverjem az üzletember képét.

- Hát ha mégis, nagyon ajánlom az félig orosz Tatjanat, igazi vadmacska- karmol a levegőbe, mintha ő maga is egy lenne.

Szemeim villámokat szórnak a spanyol férfi felé, legszívesebben kinyírnám.

Unottan nyúlok poharamért és iszom meg a benne lévő maradék vizet. Tekintetem akaratlanul is az örömlányok asztala felé téved. Egyértelmű, hogy melyik nőről beszélt Juan. A sok barna közt ő az egyetlen szőke. Haja egészen háta közepéig leér, hófehér bőre kivirít a többi -valószínűleg- spanyolé közül. Egy koktélt tart kezében miközben éppen nevet valamin, a többi prostituálttal együtt. Vörös rúzsa minden egyes érintkezés után nyomot hagy a pohár peremén. Ruhája harmonizál szája színével és hátán egy hatalmas kivágás ékeskedik. Talán nem is olyan rossz Juan ötlete.