Happened

48. fejezet ~ Háttérharcok

Pearl Clark

November 10. ; Madrid, Spanyolország

A kínos jelenet után - amit a portugál volt szíves celebrálni - Ramos és Paolo a távozás útjára léptek, de előtte a védő szentül megesketett, hogy lesz még folytatása az elmúlt estének. Olyan katyvasz volt a fejemben, hogy beleegyeztem. A becsukódó ajtót nézve a szemeim előtt fekete pöttyök kezdtek el ugrálni, majd fordult egyet a gyomrom. Kezemet a szám elé kapva siettem a fürdőszobába ahol a csésze mellé zuhanva kiadtam magamból a nemrég még elégedetten elfogyasztott reggelimet.

- Jól vagy? - fogta össze a hajamat Vincent aggódva.

- Nem tudom - hunytam le az erőlködéstől könnybe lábadt szemeimet.

- Ennyire felkavart amit az a buzi mondott? - kérdezte mérgesen.

Felnéztem rá és az arcára kiülő aggodalomtól halványan elmosolyodtam.

- Furcsa ezt a szót a te szádból hallani - tápászkodtam fel és indultam el a mosdóhoz, hogy megszabadítsam a számat a keserű íztől.

- Ne mond, hogy nem bántott meg! - dőlt a csempének miközben a tükörben figyelte minden mozdulatomat.

- Pedig nem - sóhajtottam fel. - A látottak alapján ítélt és valljuk be az nagyon is ellenem szólt.

- Akkor miért buktál így ki? - mutatott rá az előbbi helyzetemre.

- Talán azért, mert ő is azt hitte, hogy Kate vagyok és az esett rosszul, hogy ezt kinézi belőle. Ő nem olyan és ezt te is tudod. A nővérem soha nem csinált akkora ökörségeket, mint én - kapaszkodtam a mosdó szélébe görcsösen, mert visszatért az előző rosszullét.

- Ő is? - húzta fel a szemöldökét érdeklődve. - És még ki?

- Na vajon ki? - forgattam meg a szemeimet, ami nem tűnt jó ötletnek, tekintve, hogy újabb hányinger kapott el tőle. - Szerinted Ramos kivel feküdt le?

- Basszus! - kerekedtek el a szemei az olasznak. - Az ő nevét nyögte miközben benned ...?

- Fejezzük be! - állítottam meg a kezeimmel amik úgy remegtek, mint a kocsonya és ezzel el is terelték Vincent figyelmét.

- Hé! Te nagyon nem vagy jól - kapott a karjai közé és elcipelt az ágyamig. - Hű! - nézett szét vigyorogva a hurrikán sújtotta szobán, miután letett a matracra - Ti aztán nem vagytok kispályások! Most már értem azokat a furcsa zajokat amik egész éjjel kiszűrődtek innen. Amúgy meg ki kéne szellőztetni, mert tömény kanszag van - húzta fel az orrát.

- Ne játszd a szendét! - intettem le. - Azt hiszed nem láttam, hogy milyen szemeket meresztettél Sesére?

- Ó, már Sese? - emelgette a szemöldökét jókedvűen. - Az előtt még csak Ramos volt. Amúgy meg igazad van, tényleg rohadt jól néz ki. Szerintem én is kihasználtam volna minden másodpercet vele, csakúgy ahogy te - kacsintott rám, de mikor meglátta a nyúzott arcomat, elkomorult. - Nem festesz túl jól. El kéne menned dokihoz.

- Jaj, hagyjál már - fújtattam dühösen. - Nincs semmi bajom, csak az az idióta felbaszott egy kicsit, de majd megnyugszom - temettem az arcomat a párnámba.

Fáradtnak és összetörtnek éreztem magam. Lehunyt szemeim elé bekúszott a portugál képe. A csalódottság, az undor és még rengeteg érzelem kiolvasható volt a szeméből. Szavai, mint egy kilencfarkú macska, a lelkembe vájtak. Nem miattam hiszen tudtam magamról, hogy nem vagyok szent, de ő a nővéremről beszélt aki semmiről sem tehet. Most először fordult meg a fejemben, hogy nem kellett volna átvennem a helyét, de ezt az érzést azonnal felülírta a büszkeségem. Nem, nem fogom engedni, hogy ez a senkiházi lelkiismeret furdalást okozzon. Eddig, magamhoz képest kesztyűs kézzel bántam vele, de ennek vége. Most megmutatom neki, hogy mi jár annak aki Pearl Clarkkal baszakodik. Semmi jó, erre mérget vehet - húztam sejtelmes, gonosz mosolyra a számat.