Legenda És Szerelem

19.fejezet

A tegnap este jó volt de csak a Dave-es eset miatt.
A reggel egész jól indult Vanessával megbeszéltük az edzések időpontját.

Órák után láttam ahogy Jennifer üvölt Kristóffal picit sajnáltam de megérdemli.
Oda léptem hozzá és kicsit gúnyosan szóltam.
-Na nem tetszett neki?
-Nem.
-Hát erre rácsesztél na szia.
-Katie várj kérlek. -a kezem után nyúlt és megfogta a csuklóm és visszarántott magához.
-Nem engedj el mennem kell edzésre.
-Halgass meg kérlek.
-Van 2 perced.
-Nagyon sajnálom nem is tudom hogy gondoltam hogy elhívom Jennifert hiszen nekem te tetszel.
-Ezek után már nem tudok hinni neked. -és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Meg akart csókolni de lehajtottam a fejem.
-Sajnálom. -mondta és felemelte a fejem. Megcsókolt. Szeretem a csókját de nem tudom megbocsátani amit tett.
-Bocsi de ezek után nem tudok megbocsátani.
-Megértelek én sem tudnék magamnak megbocsátani.
-Hiába csinálod ezt nem bocsátok meg. Majd talán egyszer a távoli jövőben.
-Rendben. -majd megölelt. Természetesen vissza öleltem.
-Mentem edzeni.

Épp pucoltam Varázst amikor Alex jelent meg.
-Hello Baby.
-Ne most kérlek.
-Mert mi történt?
-Kristóf történt. Lehet hogy jobb is lett volna ha nem ismerem meg.
-Na majd én elintézem azt a barmot.
-Ne. Ne bántsd én már megbeszéltem vele.
-Rendben de csak azért mert te kérted.

Felnyergeltem Varázst és mentem  a pályára. Közben megjött Vanessa és elkezdtük az edzést.
Vári egész szépen ment. Viszonylag sokan összegyűltek a lelátón és engem néztek. Amikor láttam hogy Kristóf is ott van picit megkönnyebbülten. Meg szeretnék neki bocsátani csak hogy itt nem elég csak egy bocsánat vagy egy sajnálom. Itt vissza kell nyernie a bizalmamat.

Eljött a verseny napja kicsit izgultam és sokkal jobban éreztem volna magam ha Kristóf velem van és támogat de sajnos nem.
Rachel nagyon ügyes volt szerintem ő lesz az első a korcsoportjában.
Amikor bemondták a nevem teljesen ledermedtem. Mi lesz ha hibázom? És ha Vanessa csalódni fog bennem? De legfőképp az hogy Kristóf Jennifert megcsókolta. Itt tudtam hogy vége Kristóf már nem lesz velem többet biztos már túllépett rajtam és elfelejtett. Elindultam a pályára de teljesen máshol járt az agyam nem tudtam koncentrálni pedig ez most fontos akár ezen is múlhat hogy kijutok-e az olimpiára.
Varázzsal elindultunk és megcéloztuk az első akadályt és szerencsére nem vertük le de ez csak egy kis 80 cm-es volt ennél lesz magasabb is.
Mindössze egy hibával végig vittük a pályát.
Az eredményhirdetés alatt izgultam de legbelül szomorú voltam nem hiszem el hogy így feladta ez nem rá vall.
Rachel lett az első a kilencedikesek között örültem neki de megérdemelte ügyesek voltak Donnával. Kristóf második lett nagyon örültem neki és nem tudok rá haragudni mostmár de azért rosszul esett csak hogy hiányzik ahogy ölel és ott van velem mindig amikor kell de most nem.
Én második lettem a végzősök között de remélem nem veszik el a remény hogy kimenjek az olimpiára de az úgyis csak kettő év múlva lesz.

Este tanácsot kértem Racheltől.
-Te mit tennél a helyembe? -kérdeztem.
-Nem tudom de ha ennyire szereted menj és mond meg neki.
-Nem tudom ő Jenniferel jár ez volt a vágya ezért szakítottunk.
-Hát akkor tippem sincs mit csinálj amúgy szerinted összeillek Dave-el?
-Szerintem igen tök aranyos páros vagytok.
-Ja. Holnap egy délutáni edzés?
-Rendben de mi lenne ha terepre mennénk?
-Nekem jó.
-Oké viszont megyek aludni mert fáradt vagyok és holnap sok doga lesz szoval szia.
-Szia.
Gyorsan átfutottam a fiúk szobájának ajtajához és rátapadtam mint egy pióca és halgatóztam. Tudom nem szép dolog.

-Dave én már beleőrülök. Nem tudok dönteni Katie nagyon hiányzik ő miatta lehetek most itt.
-Akkor kövesd a szíved és holnap mond meg annak a lánynak amelyiket jobban szereted.
-Rendben igazad van.
-Oooo Katie nem illik hallgatózni.-szópalt meg mögülem egy hang és tudtam hogy Jennifer az.
-Igaz de te hova jöttél?
-Egyértelmű az új pasimhoz. És te?
-Én... Én Davehez.
-Rendben akkor menjünk. -ördögi mosoly ült ki az arcára. Utálom ezt az embert. -Szia Kristóf. -mondta nyávogósan.
-Szia. -köszönt vissza majd megcsókolták egymást. Engem a sírás kerülgetett. Nem bírtam tovább és Davehez fordultam és megöleltem. Közben egy könny folyt végig az arcomon. Amikor menni készültem Kristóf megfogta a csuklóm visszarántott majd a falhoz nyomott. Meg akart csókolni de aztán gondolom eszébe jutott Jennifer aztán megint meg akart csókolni de megjelent egy lány az ajtóban és belépett a szobába. Az én kezem még mindig lefogva és a falnak nyomva a többiek kb. "ezekkel meg mivan" nézéssel néznek aztán "ki ez a lány"nézéssel én meg tök kínosan éreztem magam és tök tehetetlen vagyok.
-Kristóf. -súgtam oda a fülébe. -Emlékszel mit mondtál. -suttogtam tovább.
-Nem.
-Akkor gondolkodj el rajta és utána szólj hozzám. -majd kirántottam a kezem a kezéből és visszamentem a szobámba.

Másnap bemutatták az új csajt aki tegnap benyitott a fiúkhoz. Eszternek hívják. Végül is semmi különös nem történt ma és ki lett jelentve a téli szünet.