A Fóbiák

3.rész

2 nappal azután hogy Edward hazakísért,egyedül voltam a hugommal otthon,mivel a szüleinknek sürgősen be kellett menni dolgozni .Sammy (a húgom Samantha ) belázasodott,amit egyedül is megoldottam volna ha van otthon gyógyszer de persze elfogyott.Próbáltam hideg vizes kendővel borogatni a fejét,de nem sokat segített. A nagyiék persze elmentek nyaralni úgyhogy muszáj volt felöltöztetnem a húgom és el kellett mennünk a gyógyszertárba.

El is indultunk sikeresen,hugomat beültettem ilyen tolható gyerek biciklibe  amit tudok irányítani (bocs de nem tudom hogy írjam le ),aztán a gyógyszertár fele vettük az irányt.Csak hogy beugrott hogy át kell mennünk azon a .... hídon, és hát csak nem megyek csukott szemmel a gyerekkel,úgyhogy sürgősen ki kellett találnom valamit. Hívtam Lenát de nem vette fel. Király.Már kezdtem bepánikolni hogy mi legyen aztán beugrott. Edward.Gyorsan felhívtam és hála az égnek felvette.

-Halo?
-Szia Edward,Aria vagyok.
-Szia,mizu?
-Hát furán fog hangzani,de át kell mennem a hídon és egyedül  vagyok a hugommal.
-Értem,akkor ugye az a híd az amelyiken neked mentem ugye?
-Igen.
-Ok 15 perc és ott vagyok.
-Nagyon köszönöm.

Ahogy mondta Edward negyed óra alatt itt volt addig tologattam a parton a gyereket.
-Szia,köszi hogy itt vagy,a hugom lázas és egyedül voltam vele otthon,Lénát hívtam,nem vette fel, a nagyszüleim nyaralnak,anyáéknak sürgősen be kellett menni.
-Hogy hívják a hugod?
-Samantha,de Sammynek becézzük.
-Szia Sammy! -leguggolt a hugom elé és rámosolygott,olyan arányosan és kedvesen nézett.
-Szia.
-Najó menjünk a gyógyszertárba mert még a végén jobban felmegy a gyerek láza.-mondtam és mutattam a híd féle hogy indulni kéne.

Bementünk a patikába ,vettünk gyógyszert,amit még a  gyógyszertár előtt beadtam a gyereknek. Hazafele úton be is aludt a hugom.

Éppen a hugomról beszéltünk amikor csörgött a telefonom.Ránéztem a képernyőre, Lena volt az.Ránéztem Edwardra aki bólintott hogy nyugodtan vegyem fel.
-Szia.
-Szia, van valami baj?Bocsi láttam hogy kétszer hívtál,ne haragudj hogy nem vettem fel csak a szüleimmel veszekedtünk mert meglátták hogy elrejtettem a zsebembe a kaját. Aztán meg kidobtam.
-Már megoldottam a dolgokat, figyi,később visszahívlak ha nem baj.
-Nem baj,akkor majd hívj,szia.
-Szia.

-Én igazán nem akartam hallgatózni, csak hangos volt a telefonod,megkérdezhetem hogy Lena beteg-e?
-Igen,Lena anorexiás és eggyütt járunk pszichológushoz,így ismerkedtünk meg.
-A nővérem is anorexiás volt, 14 éves korától kezdődött, én akkor 10 éves voltam.Az elején láttam hogy sokszor elrejtette az ételt hogy úgy látszon hogy megette ,de nem szóltam a szüleinknek,aztán egyre vékonyabb lett és ezt a szüleink is észre vették. Leültek vele beszélni, a nővérem azt mondta hogy úgy eszik mint eddig csak növésben van meg többet mozog, biztos több energiát éget. -itt tartott egy kis szünetet és mélyen belenézett a szemembe.
-A szüleink hittek neki aztán 15 évesen már tényleg nagyon vékony lett, anyuék beiratták pszichológushoz,egy ideig jobb lett az állapota azt hittük semmi baja nincs 16 éves koráig amikor felhívták anyuékat hogy a nővérem elájult az iskolában, nagyon aggódtunk érte.
A kórházban elmondták hogy jobban van és bementünk hozzá,elmondta hogy amikor pszichológushoz vittük jobb lett,de megint visszesett, viszont több ruhát vett fel és így nem látszott hogy visszafogyott.Viszont nagyon megijedt amikor kórházba került és megfogadta hogy enni fog.
Azóta ő már 26 éves és van egy 3 éves kisfia.

Amíg ő ezt a történetet elmondta addig hazaértünk.Végig figyelmesen hallgattam amit mond.

-Nagyon örülök hogy ezt elmondtad nekem,és ha nem nagy kérés tudnál Lenaval is beszélni erről?
-Persze,azért mondtam el hogy segítsek.
-Tudod Lena is van amikor jobban van,de aztán visszaesik.Köszi hogy eljöttél velem meg hogy megbíztál bennem és meséltél a nővéredről.
-Nincs mit ,sziasztok. -hirtelen megölelt én meg csak álltam mint egy szerencsétlen.Mikor kapcsoltam akkor visszaöleltem és furán éreztem magam.
-Szia.-elengedtük egymást én meg pirulva mentem be a házba.Olyan furán éreztem magam,a gyomromban is furcsa érzés volt,a szívem majd kijött a helyéről,hasonló volt mint egy kissebb pánikroham. Talán egy újabb fóbia? De mi lehet ez? Talán a pirulástól félek vagy egy fiút megölelni félek? Milyen fóbia lehet ez?

Le raktam Sammyt az ágyába aludni,azután meg felhívtam Lenat. Egy órát beszéltünk,megbeszéltünk mindent aztán amikor anyuék hazajöttek akkor elmondtam nekik hogy mi volt Sammyvel, csak nekik azt mondtam hogy Lenaval mentünk gyógyszertárba.