Fehér farkas [Csodálatos Katicabogár és Fekete Macska fanfic] //SZÜNETEL//

2.rész:Találkozás

Amikor a szobámba léptem,az után 20 perccel később kopogtak az ajtón. Természetesen kinyitottam,és előttem, egy nálam fél fejjel magasabb srác állt. Barna haja az ég felé meredezett, arcán egy kicsi hibát sem láttam.
-Hé. Te vagy az új csaj?-kérdezte lazán.
-Öhh igen. Miért?-kérdeztem.
-Jah semmi.-azzal el is ment. Fura. Hány óra van? 13:40. Remek mehetek a suliba. Mert be is kell ám iratkoznom. Feltettem a vállamra a fehér oldaltáskámat, és elindultam,persze térképpel a kezemben.
Mikor kiértem a kastélyból, elővettem. Na lássuk csak. Aha. Nagyon jó buli lesz.

Mikor a sulihoz értem, már kereken két óra volt. Gyorsan bementem. Ahogy észre vettem,mindenki beszélgetett valakivel.
Mivel nem akartam őket zavarni,elkezdtem keresni valakit aki elmondja,hol a francba van az igazgatói iroda. Szemem megállt egy szőke hajú fiúnál. Oda mentem hozzá,mire felkapta a fejét.
-Szia! Megtudnád mondani,hol az igazgató irodája?-kérdeztem.
-Öh persze. Gyere megmutatom.-mosolygott rám. Föl mentünk a második emeletre. Az iroda előtt megszólalt.
-Itt is van.-mosolygott még mindig. M'kay.
-Köszi.-eresztettem el egy halvány mosolyt. Mielőtt bekopogtam volna,újra megszólalt.
-Amúgy Adriennek hívnak. Téged?-kérdezte. A vállam fölött ránéztem.
-Diamante.-visszafordultam,és bekopogtam az ajtón. Amint meghallottam a "Gyere" szót,beléptem.
-Ó te vagy az új diák?-kérdezte, egy kábé ötven éveiben járó őszülő, pocakos férfi.

Time skip

-És az órarended.-adta át a kis lapocskát az igazgató, mire beleraktam a táskámba.
-Köszönöm. Viszlát!-köszöntem el,és kiléptem az ajtón. Lebaktattam a lépcsőn. Mielőtt kitettem volna a lábam az iskolából, egy barna és egy szőke hajú lány rohamozott meg.
-Hogy merészelsz beszélni az én Adrienemmel? Ki vagy te?-kérdezte a szőke. He?
- Vagyis azt akarta mondani,hogy az ÉN Adrienemmel.-mondta a barna hajú.
-Nem! Nem érted meg,hogy Ő az enyém?-monta a szőke. Majd csakhamar hangosan vitázni kezdtek. Egy kéz hirtelen elhúzott a két lány mellől,ki a suliból. Mire kiértünk, megállt. Egy kék hajú lány meresztette rám a szintén kék szemeit.
-Szia! Marinette vagyok!-mondta vidáman.-Hogy hívnak tèged?
-Diamante.-válaszoltam halkan.
-Jaj bocsi. Biztos megilyesztettelek.
-Hát egy kicsit.-mondtam,mire elmosolyodott.-Már mennem kéne.-húztam el a szám.
-Várj! Még egy gyors kérdés! Mikor találkozunk újra?
-Holnap.