Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

13.rész "...máris hiányzott az érintése."

Ha szereted a rózsát, szereted a tüskéit is. Ha szereted az embert, szereted a hibáit is.

Hazudtam Louis-nak. Eszemben sincs a szüleimhez menni. Megint a temetőbe tartok.

Valószínüleg még a mostaninál is hülyébbnek nézne, ha tudná,hogy temetőbe járok, hogy a halott bátyámmal beszéljek.

Mikor az ismerős sírhoz értem, leültem a nedves földre.

Körülöttem nem igen voltak emberek.

Csak egy idős nénit láttam úgy 10 méterrel arébb.

Tekintetemet a síron lévő koszorúra függesztettem.

-Tudom, hogy beteges, hogy hozzád beszélek, de nekem már olymindegy-nevettem fel keserűen.

Egy nagy széllökés haladt végig a temetőn. Beférkőzöt az igen vékony pulcsim alá, engem meg kirázott a hideg.

-Nem tudom mit csináljak. Ha nem mondok el semmit Louis-nak, akkor elmegyógyintézetbe zárnak. Én nem vagyok őrült Jake, te is tudod!-suttogtam elkeseredve.

Előttem néhány fűszál árválkodott. Letéptem az egyiket és azt babráltam, miközben újra félnéztem.

-Tudom, hogy nem szerettél, de attól még jó volt, hogy itt voltál nekem. Két éve anyáék szinte csak velem voltak elfoglalva, de téged is szerettek, mindennél jobban!És...és én is szerettelek!-szipogtam.

Lehajtott fejjel tépkedtem tovább az apró fűszálat.

Újabb jeges széllökés érkezett.

Megborzongtam, és összehúztam magam.

-Miért jó neked, ha beteg leszel?-lépett hirtelem mellém Louis.

Ez hogy a francba kerül ide?

A hátamra terített egy fekete kabátot.

-Köszi-suttogtam.

Ő is leült mellém.

-Hallottam, hogy beszéltél.-szólalt meg egy kis hallgatás után.

Bólintottam.

-Követtél?

Most rajta volt a sor, hogy bólintson.

Hogy nem vettem észre? Egyfolytában hátranéztem, amikor jöttem, mégsem láttam.

Kezdem azt hinni, hogy Louis valami kibaszott varázsló.

Hirtelen hatalmas szélvihar támadt.

A levelek zizegtek, ahogy a fák gallyain egymásnak ütköztek.

-Menjünk, meg fogsz fázni!-állt fel mellőlem Louis.

A kezét nyújtotta, hogy engem is felsegítsen.

Megfogtam a kezét. Kellemes melegség járta át a testemet. A tenyerem mintha bizsergett volna, miközben felhúzott a nedves földről.

Mikor kiegyenesedtem, gyorsan elengedtem a kezét, de máris hiányzott az érintése.

Mivan Faith? Hát te nem vagy magadnál!

Osztom a véleményed!

Megforgattam a szemem.

Inkább zsebredugtam a kezem, és csendben követtem az előttem haladó Louis-t.

Sajnálom,hogy rövid lett,de verset kell tanulnom :(

Azért remélem a fenti gif kárpótol titeket!