while the heart is beating[C.D.] |✔

3.3

3.hónap

----------------------------------
Cameron Dallas
-----------------------------------

- Bella! - suttogtam szerelmem fülébe,
hogy keljen fel.

- Hagyj! - morogta és elfordult a másik oldalára.

- Nem tehetem. Orvoshoz kell mennünk. - jelentettem ki.

És ebből tényleg nem engedek.
Keljen szépen fel.
Meg akarom tudni,hogy lányom vagy fiam lesz.

Nyögött egyet,majd megfordulva mellkasomra hajtotta fejét.

- Talán még lustálkodhatunk picit. - súgtam.

Kuncogott egyet,ami nekem is mosolyt csalt arcomra.

- Nem. Te mondtad,hogy orvoshoz kell mennünk. - jelentette ki,majd felpattant az ágyról mire megforgattam szemeim.

- Ne forgasd,mert fennakad.

Ezután odalépett a szekrényhez és kikapott egy fekete farmernadrágot és egy szürke inget.

Szívemet elöntötte a szeretet ahogy ránéztem a feleségemre,akinek már
kerekedik pocakja.

Imádom ezt a lányt.
Meg fog ajándékozni a legjobb dologgal ami történhet velem.
Egy kisgyermekkel.
És ezt soha nem fogom tudni meghálálni neki.

- Mit mosolyogsz? - nevetett fel.

Észre sem vettem,hogy mosolygok.

- Semmit. - ráztam meg fejem,majd Én is feltápászkodtam a franciaágyról.

Már fel voltam öltözve.
Mindent elintéztem,amíg Bella aludt.
Még tankolni is voltam.

- Gyere. Csináltam reggelit. - fogtam meg kezét,és vezetni kezdtem le a lépcsőn,a konyha felé.

- Csak nem? A nagy Cameron Dallas főzött? - vigyorodott el.

- Érted és a gyerekemért mindent,Édes. - vigyorogtam Én is.

- És mi jót készítettél? - nézett rám.

- Rántottát. - ahogy kimondtam oda is értünk a konyhába.

Bella leült Én pedig elé raktam a tányért.

- Te nem eszel? - kérdezte teli szájjal.

- Már ettem.

Megvonta a vállát,majd folytatta az evést Én pedig mosolyogva néztem.

- Mehetünk? - kérdeztem mikor befejezte.

- Ühüm.

Cipőt vettünk majd beszálltunk az autóba.

- Kislányt vagy kisfiút szeretnél? - fordult felém Bella.

Egy pillanatra ránéztem aztán visszafordultam az út felé.

- Nekem mindegy. Csak egészséges legyen.

Elmosolyodott aztán az ablak felé fordult és az utat kezdte kémlelni.

Kábé fél óra múlva a kórházhoz értünk.

Kinyitottam Bellának az ajtót aztán kezünket összekulcsolva elindultunk befelé.

Leültünk aztán vártunk,hogy beszólítsanak minket.

- Mr. és Mrs.Dallas!

Felálltunk és bementünk.

- Kérem vegye le a pólóját. - mondta a
doktornő Bellának.

A doktornő elkezdte nézni az ultrahangot,mi pedig már tűkön ülve vártuk az eredményt.

- Gratulálok,fiatalok. - mosolygott az orvos. - Maguknak kisfiuk lesz.

Abban a pillanatban olyan büszkének éreztem magam,mint még soha.

Kisfiam lesz.
Életem szerelmétől.

_________________________________________

Huu...hát időbe telt,mire megírtam,de kész van.
Kisfiuk lesz.😂😚
Egy kicsi Cam.
Azért tudtam most hozni,mert beteg vagyok,de nem tudom hogy a héten tudok e még részt hozni ide,mert nincs erőm.
Písz end láv.

Merci.xx❤💕🎁❄