Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

16.rész "....halucinálok is."

Faith szemszöge:

Mondanám, hogy másnap reggel vidámam,és boldogan ébredtem, de nem így volt.

Kint zuhogott az eső, és villámlott

Jah, és nekem pont ma van a szülinapom.

Ezaz.

Nem terveztem mára semmi programot, mert ez nekem ugyanolyam nap, mint a többi.

Amikor lementem reggelizni, a konyhapulton egy cetli fogadott.

Louis hagyott üzenetet, miszerint tudja, hogy nem szeretem a viharokat, de a megbeszélt időben vár engem a rendelőben.

De jó.

A napom unalmasan telt, aztán délután normálisan felöltöztem, és elindultam.

Útközben kicsit eláztam, de végre valahára megérkeztem Tomlinson rendelőjéhez.

Bementem, köszöntem a recepciós lánynak, majd az épületben lévő egyetlen irodába mentem.

Benyitottam, és készültem,hogy levágom magam a kanapéra, és lecseszem Tomlinson-t azért, mert megint az időmet pocsékolja, de az ajtóban állva hirtelen megdermedtem.

A szobában összesen 2 személynek kéne lennie. Nekem és Louis-nak.

Na most ehelyett most 4-en vagyunk.

Hogy miért?

Mert a szüleim kibaszottul ott ültek az egyik kanapén.

-Tényleg kéne szednem a gyógyszereket. Már halucinálok is-vágtam le magamat a megszokott helyemre.

Beleittam az asztalon lévő vízbe.

-Faith, a szüleid azért jöttek, mert beszélni szeretnének veled.-ebben a pillanatban köptem vissza a vizet a pohárba.

Megtöröltem a számat, és tekintetemet a szüleim és Louis között járattam.

-Nem fognak beszélni velem. Elmehettek!-mutattam az ajtó felé.

Nincs arra szükségem, hogy egy hónap után most idetolják a képüket, és jópofizzanak.

-Csak öt percet kérünk!-mondta anyám.

Felsóhajtottam.

Louis-ra néztem, aki egy aprót bólintott.

-Öt perc-jelentettem ki határozottan.

Anyám és apám idegesen tördelték a kezüket. Látszott rajtuk, hogy valami fontosat akarnak mondani.

-Ezt igazából nem most akartuk neked elmondani....de, úgy döntöttünk, hogy mégis elmondjuk-kezdte apám.

Még sosem hallottam apámat ilyen normális hangnemben beszélni velem. Mindig is volt valami él a hangjában amikor velem beszélt.

-Még ma elmondjátok?-sóhajtottam fel.

Louis figyelmeztető pillantást vetett rám, de nem érdekelt.

Ha én szenvedtem, ennyit ők is megérdemelnek.

-Nem mi vagyunk az igazi szüleid-mondta ki anyám.

Pillantásomat értetlenül kapkodtam kettejük között.

-Jó vicc. Szóval, miért jöttetek?-dőltem hátra.

-Nem viccelünk, Faith-bizonygatta apám.

-Erre befizetek-biccentettem.

-Az igazi szüleid Jessica Evens és Aaron Carter voltak. Anyukád az én....az én nővérem volt.-suttogta "apám".

Suttogta, de én tisztán hallottam.

Éreztem magamon Louis fürkésző tekintetét.

Legszívesebben kinevettem volna mindenkit, hogy miért viccelnek ilyenekkel, de ők komolyak maradtak.

Aztán kiabáltam volna, hogy ezt eddig titkolták.

De inkább sírnom kellett a tudattól, hogy az egész gyerekkorom hazugságban telt.

És a végén el is sírtam magam, mert tudatosult bennem, hogy soha nem volt igazi családom.