Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

19.rész "-Mi...mi az a szerelem?"

Faith szemszöge:

-Fogd meg ezt!-nyomott a kezembe anya egy nagy kartondobozt.

Szó nélkül elvettem tőle, és néztem ahogy tovább pakolászik.

-Mik vannak ebben?-kérdeztem halkan.

-Semmi közöd hozzá, kis taknyos!-fordul felém haragos pillantással.

Anya előre ment a dobozokkal a kezében, én pedig halkan követtem.

-Oh, Faith!-fordult hátra egy pillanatra.

Már csak a hatalmas fájdalmat éreztem a hasamban. Ijedten kaptam oda a kezem.

Anyám diadalittas tekintettel nézte, ahogy az ő általa belém szúrt kés miatt összeesek.

-Faith!-rázogatta valaki a vállamat.

A szemeim kipattantak, és felültem az ágyon.

Az arcom nedves volt a könnyektől, gyorsan vettem a levegőt.

Csak egy rossz álom. Egy nagyon rossz álom.

-Louis-suttogtam rekedt hangon.

Tudtam, hogy ő jöt be, de a sötét szobában nem tudtam rendesen kivenni az alakját.

-Itt vagyok. Semmi baj-nyugtatott valahonnan magam mellől a hangja.

Mintha kitalálta volna a gondolataimat, besüppedt mellettem a matrac.

Közelebb vont magához.
Talán érezte, hogy még mindig remegek.

Fejemet a mellkasára tettem, és lehunytam a szemem.

Hallgattam az egyenletes szívverését, miközben a lélegzetem szép lassan normalizálódott.

Biztonságban éreztem magam.

Tudtam, hogy nem helyes amit csinálunk. Hiszen az ex barátnője gyereket vár tőle, nekem meg csak a pszichológusom.

Mégis, ott abban a pillanatban az volt a legjobb dolog, amit el tudtam képzelni.

1 hét múlva:

Louis szemszöge:

-Faith, hol az istenben voltál már megint?-léptem be az előszobába  pontosan hajnali kettőkor.

A lány összerezzent a hangomra, de aztán lerugdosta magáról a cipőjét.

-Nem mindegy?-kérdezte halkan.

-Egyáltalán nem! És miért pulcsiban mászkáltál már meginta az éjszaka kellős közepén?

Néztem, ahogy leveszi magáról az említett ruhadarabot.

Hasa kivillant amikor felemelte a kezét.

-Nem tudhatsz mindent, Louis-mondta halkan,és elindult az emelet felé.

Fejcsóválva követtem őt.

Akármennyire is mérges vagyok rá tudom, hogy nem fog tudni egyedül aludni.

Amióta beszélt a szüleivel, minden éjjel rémálmai vannak. Sikítozik, kiabált, sír és retteg.

Nem tudom, hogy miket álmodik, nem mondja el.

Egyszerűen csak hozzámbújik, és visszaalszik.

Mire feleszméltem, már Faith szobájában voltunk.

Faith az imént ment be a fürdőbe átöltözni, úgyhogy én letelepedtem az ágyára.

Hallottam a vízcsobogást bentről, gondoltam zuhanyozik.

Nem sokkal később kijött, egy pulcsiban meg egy rövidgatyában.

Befeküdtem az ágyba, Faith meg mellém.

Hozzámbújt, én pedig magamhoz öleltem.

Lekapcsoltam a villanyt.

Már félálomban voltam, amikor Faith megszólalt.

-Louis-suttogta halkan.

-Igen?-kérdeztem.

-Mi....mi az a szerelem?

Sziasztok!
Sajnálom,de kicsit uncsi lett!
Anna xx