Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

20.rész "...már csak két hete van."

Louis szemszöge:

-A szerelem.....egy nagyon összetett dolog.Lassan alakul ki, először csak szimpla barátságnak hiszed, aztán....aztán kezded észrevenni az apró jeleket. Aggódsz érte, ha nem vagy mellette, hiányzik, ha nem lehetsz vele. Mindent megadnál azért, hogy boldognak lásd, és legszívesebben kinyírnád azt, aki megbántja.

Próbáltam nagyjából összeszedetten gondolkodni.

Nem értettem, hogy Faith ezt miért pont tőlem kérdezi.

-Hm....még sosem voltam igazán szerelmes-gondolkozott el a mellettem fekvő lány.

Leheletét éreztem a nyakamnál, amitől kirázott a hideg.

-Miért nem?-kérdeztem.

-Mert senki nem érdemelte meg a szerelmemet.....egy ideje.

Ezután már nem szólalt meg.

Szép lassan egyenletes lett a légzése, és elaludt.

*********

Másnap reggel beszélgetésre keltem.

Faith mellettem feküdt, és halkan beszélt hozzám, miközben ujjával a hajamat piszkálta. Nem nyitottam ki a szemeimet, hallani akartam, hogy mit mond.

-Sajnálom, hogy nem mondok neked semmit. Tényleg. Én csak normális életet szeretnék neked. Mármint... Ha elmondom neked a titkaimat, továbbra is foglalkoznod kell velem, elég hosszú ideig. Viszont ha nem, hamarosan eltűnök, és újra nyugodt életed lesz. És nem leszek már teher neked.

Szavai megdöbbentőek voltak. Tényleg így érez?

Nem beszélt tovább. Sóhajtott egyet, majd mocorogni kezdett, és kimászott mellőlem. Hallottam, ahogy átsétál a szobán, és becsukja a fürdő ajtaját maga után.

***

Miután Faith kijött a fürdőből, én is felkeltem. Nem mondtam el neki, hogy hallottam beszélni.

-Öltözz, csinálok reggelit.-mondtam.

Kiléptem a folyosóra, és mielőtt becsuktam volna az ajtót, hallottam Faith halk válaszát.

-Nem vagyok éhes.

Felsóhajtottam.

Már legalább egy hete nem eszik rendesen.

Biztosan közrejátszik a szülei látogatása, meg az is, hogy már csak két hete van.

Mikor leértem a konyhába, az ikreket is ott találtam.

Ők nekem háttal álltak, és ha jól láttam, szendvicset csináltak.

-Reggelt!-szólaltam meg hirtelen

Mindketten megfordulgak.

Haragos pillantással fogták meg a tányérjukat, és leültek az ebédlő asztalhoz.

Elnevettem magam, és elkezdtem elővenni a rántottához szükséges dolgokat.

Faith szemszöge:

Miután magamra rángattam egy szaggatott farmert és egy vastag pulcsit, megfogtam a telefonom, és lecaplattam az emeletről.

Unottan sétáltam be a konyhába, ahol az ikrek reggeliztek, Louis meg ha jól láttam, rántottát csinált.

-Szia Faith!-köszöntek a lányok.

-Sziasztok!-erőltettem magamra egy mosolyt.

Ki akartam venni a szekrényből egy poharat, de amint arrafelé fordultam, megdermedtem.

Pislogtam néhányat, de nem tűnt el.

-Jake....-suttogtam, és közelebb léptem az előttem álló fiúhoz.