Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

23.rész "...vicces a nyomorom?"

Faith szemszöge:

Kiengedtek a kórházból. Mondanám, hogy örülök neki, de nem. Amíg ott voltam, legalább nem kellett azokra a hülye kezelésekre járnom.

Nem akarok többet abba a rendelőbe menni. Ott mindig eszembe jut, hogy hol fogok hamarosan kikötni.
Belefáradtam abba, hogy mindenki sajnál.
Louis-t se akarom tovább terhelni.
Értem én, hogy ez a munkája, de azt hiszem ez már nem az ő problémája.
Ő minden tőle telhetőt megtett azért, hogy segítsen rajtam.

Nem fogok több dolgot elárulni neki.
Hagyni fogom, hogy elvigyenek.

Azt hiszem, ez lesz a legjobb.

Neki, és....és nekem is.

********

Reggel Louis hangja keltett.
Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy.
Nyöszörögve fordultam a másik oldalamra, és a párnát a fejemre húztam.

-Faith kelj fel!-rázogatta a vállamat.

-Minek?-emeltem fel a fejemet a párnáról.

Kócos hajam a szemembe hulott, de egy mozdulattal elsöpörtem onnan.

-Mert már lassan dél van, és egy óra múlva a rendelőben kell lenned!-közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

Az egyik ablakhoz lépett, és elhúzta a függönyt.
A tömérdek mennyiségű fény, ami hirtelen hatolt be a szobába, bántotta a szememet.

-Hagyj már! Nem fogok tovább a hülye kezelésekre járni! Felőlem elvihetnek, nem érdekel!

Láttam rajta, hogy meglepték a szavaim.

-Egy óra múlva a rendelőben!-mondta végül,és kiment a szobából.

********

-Anyád!-dühöngtem nem túl nőiesen, amikor húsz perces késéssel beestem Louis rendelőjébe.

Ledobtam a földre a vizes esernyőt, és helyetfoglaltam a kanapén.

-Miért késtél már megint?-kérdezte szórakozottan.

Jah, hogy vicces a nyomorom?
Nem is tudtam!

-Nem látod, hogy esik kint?-néztem rá gúnyosan.

Egy félmosollyal az arcán megrázta a fejét.

Rendezgette egy ideig a papírjait, végül felnézett rám.

-Faith.

-Louis.-biccentettem.

Felsóhajtott.

-Komolyan, azért te sem akarhatod, hogy egy elmegyógyintézetben köss ki! Te több vagy annál!-kezdett bele a szokásos dumáiba.

-Miért akarod elhitetni velem a hazugságot, Louis?-kérdeztem fanyar mosollyal.

-Ez a pszichológusod? Jóképű,nem mondom. Csodálkozom, hogy még nem szűrted össze vele a levet!-hallottam meg egy gúnyos hangot magam mellől.

Oldalra kaptam a fejem, és farkasszemet néztem a mellettem ülő bátyámmal.

-Szia hugi!- vigyorgott, és kényelmesen hátradőlt a kanapén.