Véges és végtelen 1.

Homályos, kitörölt emlékek

- Még sosem próbáltam ki a varázserőmet...
Damien lassan felnézett Edgarra, majd így válaszolt:
- Hogy micsoda?...Magáról ódákat zengettek régebben, és mégsem használja az erejét?...
- Ódákat? Rólam? - rácolta a szemöldökét Edgar - hiszen alig történt valami az elmúlt száz évben...
Damien csodálkozással figyelte őt. Lassan feljebb lépett a második fokra.
- Akkor jöjjön velem. Valamit mostmár meg kell tudnia...feltétlenűl.
Edgar követte a lépcsőn felfelé, majd együtt beléptek a legelső szobába, ami a folyósó elején volt.
A lány nem tartott velük. Talán egy alig érezhető hiányérzet lephette el...De inkább izgatottan várta, hogy Damien megszólaljon.
- Ha nem emlékszik semmire, akkor emlékeit manipulálni próbálta valaki.
Ismét áthasította Edgart a döbbenet érzése.
Lehetetlen.
Mégis ki lenne képes ilyesmire, és miért pont vele teszi? Miről maradt le?
Kicsoda Egar Connan Doyle valójában?...

Rosemary

Minden érzékszervével csak egyetlen dolgot észlelt.
A közelgő viharfelhőket háborogva, mennydörögve felettük. Fogalma sem volt, hogy miért érzi.
Viszont mostanában egyre többször tört rá ez a megérzés, de ezen a napon lett a legerősebb.
Az ajtó megnyílt, és egy félénk oldalpillantást vetett a kilépő alakra. Az álma valóban megelevendett, de ezzel együtt annak is meg kell történnie, ami még benne volt?
A karnevál...teljes tűzben állt...
Damien lépett a lány felé, majd így szólt:
- Akkor hát tegyük meg a következő lépést.
Lágyan megfogta Rosemary kezét, majd egy számára ismeretlen szobába vezette. A lány érezte Edgar lélekjelenlétét a háta mögött, egyszer lassan háthafordította a tekintetét, majd mikor pillantásuk találkozott, gyorsan elkapta a fejét.
- Esetleg fél, kisasszonyom?...
Edgar hangja szelíd volt, és a lánynak igazán tetszett. Kicsit zavarba is jött a hatástól.
- Nem...ilyenről szó sincs...- válaszolt Rosemary.
- Nos, Edgar...szeretném elkérni a gyűrűt.
A palástja alól előtűnő fiatal kezéről lecsavarta az ékes, motívumokkal ellátott ékszert. Damien megfordította a lányt a vállánál, pont Edgarral szembe.
- Kérlek tedd a kezedet a szívére. - intett a lánynak. Egy kicsit habozott, de végül óvatosan kinyújtotta a karját Edgar mellkasa felé. Ahogy ujjai érintkeztek a palást anyagával, átfutott rajta egy kellemes villámcsapás.
- És ezután?...- kérdezte halkan a lány.
Damien szó nélkül a lány kézfejére nyomta a gyűrűt, és lángok csaptak fel.
Ideje sem volt felsíkítani, mert azonnal eltűntek. A gyűrű beleolvadt a bőrébe, egy díszes motívumot hagyva maga után.
Rosemary magához szorította a kezét, viszont csak most vette észre, hogy Edgar milyen fájdalmas arccal tekint le rá.
- Uram? Minden rendben?
- Semmi gond nincs, mindössze nehezen tudja elviselni a szívében létrehozott kapcsolatot. - mondta Damien.
- Milyen kapcsolat? - kérdezte egy nagy levegővétellel Edgar.
- Azt, amit közöttettek alakult ki végérvényesen. Hiszen Edgar úr ereje mostmár a tiéd is.
Ahogy lassan letekintett, látta, hogy Edgar kezén is ugyanolyan motívum van, mint a sajátján.